Anix

... hiába vigyáz az õrizõ. (Zsoltárok 127:1)

Ez az ige jutott eszembe reggel a Bibliából, mikor bementem a kis fõzõfülkémbe.

Mivel a mikróm bemondta az unalmast pár napja, így mindent gázon melegítek, s talán egészségesebb is. Tegnap délelõtt tejet forraltam egy kis lábasban.
Ma reggel is ez volt a szándékom, amikor az ajtót kinyitva nagy meleg ömlött rám, a gázrózsa ég, rajta a kislábas, fedõvel. Te jó világ!!! Mióta melegszik ez itt??! Legkevesebb tegnap délelõtt fél 10 óta. Valamiért csak kiöntöttem a tejet az üvegpohárkámba és nem zártam el a gázat... Kicsit megijedtem! De azt képzeljétek el, hogy még égett szag sem volt, nem volt kormos sem az edény, se semmi! Kellemes, száraz meleg volt a konyhácskámban, talán szerencse volt, hogy a kis ablakot nyitva hagytam!

Édes Istenem, köszönöm! Köszönöm, hogy a figyelmetlenségem ellenére nem lett semmi baj, nem gyulladt ki semmi, mert most akár az egész ház is leéghetett volna! Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ. De látjátok, az én házikómat õrzi a Jóisten, még akkor is, ha én ilyen nagy hibát vétek...
Köszönöm, Uram! Hálás vagyok! :)

Péntek délután írtam Móninak, és válaszolt.
Azt írta talán, lehet, hogy kicsit túlragozta a dolgokat... (Talán, lehet.)

Tegnap Helénával is beszélgettem pár szót, mert egyébként náluk voltunk Pirikével és sokadmagunkkal vendégségben.
Heléna azt mondta, hogy MÓNI KÉRTE, hogy vigyék be az ügyet, a témát, e helyzetet a csoportba. (Igeeen?!? Na ezért hallgattassék meg mindig a másik fél is) A jövõ héten letépem Mónusz fejét ezért, akis hazudós dög!!!

Egyébként pénteken együtt cappuccinóztunk, elõtte meg vásárolgattunk a Lidl-ben Szilva mentorálásával, aki -úgy láttam- nem tudja hagyni, hogy mi összevesszünk.

Heléna szerint Móni már ott kijelentette, hogy ki fog velem békülni, mert szeret, és valójában azért tétette "közkinccsé" a jellemezésemet, mert kíváncsi volt a tanulótársak véleményére, no õk meg ízekre szedték! Kapott hideget is, meleget is bõven. Õ akarta!!! Mondjuk a bátorságáért felnézek rá, én nem biztos, hogy húsz másik ember kendõzetlen, sokszor rosszindulatú véleményét jól viseltem volna. Mivel vannak rossz tulajdonságaim, amiken persze szeretnék változtatni, meg szégyellem is õket . Talán pont ezért is nem igénylem, hogy még valaki más(ok) is a fejemre olvassa.

Heléna úgy köszöntött, hogy na szia te tananyag... Nyehehe! Persze a hangulat az jó volt, de amikor baj van, akkor baj van és azt ki kell mondani. Szóval diskuráltam Helénával és Mónival is. Mindkettõjüknek megmondtam az õszintét: Móninak azt, hogy igenis sokszor delejes volt a tekintete, és igenis pletykálkodott és gonosz volt velem (velünk Szilvával, és ebben Sz. is mellém állt!). Helénával is közöltem a legfájóbbat, hogy kiakadtam, hogy felolvasta a fogalmazásomat. Ekkor mondta, hogy Móni kérte, hogy a csoport is mondjon véleményt õróla.

Nah: a probléma oldódik, mint anyós a sósavban, de hétfõn még azért picit szóba lesz ez hozva, úgy gondolom a terápián. A véleményem állom továbbra is, mert csak igaz dolgokat írtam, azt viszont meg lehet még vizsgálni ki mit tanult ebbõl az egészbõl! Hát én sokat!...

No, ilyet soha ne írjatok! Még kérésre se! Én megtettem...

Terapeutám egy közcélú csoportot vezet itt helyben. Oda jár egy volt napszámos kolléganõm is. Móni átadta Heléna üzenetét, miszerint írjak róla jellemzést! :O
Milyen volt ELÕTTE és UTÁNA? Mármint a csoportfoglalkozásokat megelõzõen, s milyen most?

*hhhhhh* Nehezen vettem rá magam a feladatra (EL SEM KELLETT VOLNA VÁLLALNOM!!!) mert Mónika valamilyen számomra ismeretlen okból kifolyólag azt gondolja, hogy mi barátok vagyunk. Nem! Mi CSAK ismerõsök vagyunk.
Az másodlagos tény, hog ykarácsony elõtt a fél ruhatáramat a csoportnak adományoztam, rengeteg befõtt, lecsó és paradicsomlé kíséretében. Én ennyit tudtam segíteni, de ezt nem kell tudni senkinek! Õ sem tudja, hogy az én (szép!) ruháimat viseli a legtöbbször, amikor találkozunk, nem is fogom említeni sem neki.

Lényeg, hogy megkeresett ezzel a véleményírós dologgal. Két nappal ezelõtt rámtelefonált -a maga keresetlen stílusában- hogy "Kész van már az a BUZI jellemrajz???"

Tegnap este megírtam. KÉZZEL, mert úgy volt muszáj. Úgy tudtam Heléna elolvassa és megy a dossziéba, csatolják a csoport anyagához, ami megy feljebb a nemtomhova.

Én ÕSZINTÉN leírtam Mónikával kapcsolatos élményeimet! Azt, hog y anyáron ismertem meg napszámban és hog yfura volt, sokszor delejes tekintettel, izgága és nem kitartó a munkában. Pletykálkodott és azzal volt elfoglalva mit csinálok én meg más. És ez így igaz! (Az ennél sokkal gázabb VALÓS dolgait meg sem említettem!!!)
Ezek után hosszasan elemeztem mi minden változást látok rajta azóta: higgadtság, életkedv, derû, nyugalom, új célok, tanulás terén is. A párjával egész más, határozott sok mindenben, a gyereknevelésben is. Teli van tervekkel, stb. A végén odaírtam, hog ycsak így továvv Mónusz, szurkolunk, tudod!!! Mármint én meg a többi volt kolleganõ.

Ma beszaladt az írásért a munkahelyemre, mondtam neki, hogy az eleje nem fog neki tetszeni, de a vége a lényeg, és azt kell figyelembe venni! Még meg is öleltem, és mosolyogva váltunk el.

Nah!!! Most én vagyok a fõellenség!!! A mindenkié!

Heléna felolvasta a csoport elõtt a levelet!!! A megkérdezésem nélkül, ami nagyon rosszul esett, s kielemzetek ENGEM!!! Ezzel az a gondom, hogy az annyira sokat emlegetett személyiségjogok csak másoknak járnak??? Ki engedte meg, hogy az én levelem, meg én csoportterápia részei legyünk???
Aztán ami vicces volt -mert felhívtam Mónit- hogy a csoportból vagy 10 ember mondta azt, hogy IGEN, ILYEN A MÓNI!!!
Heléna azt mondta sok mindent magamról írtam (?????Mit? Hogy delejes a tekintetem, vagy nem vagyok képes negyed óránál hosszabb munkavégzésre, vagy hogy dohányzom??? Mert rám egyik sem jellemzõ!) És hogy terápián most már látja mivel kell velem foglalkozni! Nab*zdmeeeeg!

Móni békíthetetlenül haragszik, csalódott és mindenkinek mindent beszélt már rólam, aztán Szilva arról sajnos nem is tudott (vajon miért?) hogy mennyi jót és pozitív változást írtam Móniról........

Szépen vagyunk!!!

Szóval: ne írjatok senkirõl SEMMIT! Ne szólj szám, nem fáj fejem! (Nem mindig kell õszintének lenni, sõt jobban jársz, ha kussolsz!)

Pussz: Anix, furán

Amibõl ébredezek lassan, az egy RÉMÁLOM!!!

Eddig csak azt hittem egy szimpla szerelmi csalódás szereplõje vagyok, amikor is eszméletlen rohadt módon kibántak a fõhõssel, de nem!
Apránként, lassan adagolva kiderülnek olyan tények -még szerencse, hogy nem tudtam róluk, és a fülembe is csak hónapok, hetek múltával jut- hogy most már nem tudom, hogy a film, amiben benne voltam igazából melyik kategóriába sorolandó, mivel lassan már mindegyik fajtát kimertíti... :(

A múlt siránkozásai iszonyat dühbe torkollottak, ha itt állna elõttem, nemhogy pofánbasznám, de laposra ütlegelném!!! Ha mástól nem, amit tõlem kapna attól biztos megdöglene!!!

Hogy rohadjon meg! A mocskos állatja, ott ahol van! Felõlem akár most is megteheti.....................................

Ma olyan információk birtokába jutottam, amiket nem mondhatok el senkinek!
A súlyosságunk miatt...   
SOHA nem mondhatom el senkinek! 

............................................................................................................... 

:)

Ma van a szülinapom!

Nem vártam semmit!
Tavaly meglepi party-m volt, belesajdult a szívem picit a gondolatába, mert ugye akkor még... De hát tudjátok...

Vilma már csütörtök este felköszöntött egy tábla csokoládéval, s reményei felõl biztatott, miszerint bízik benne, hog yemgérem a szombatot! Mondtam, hogy én is!

Aztán tegnapelõtt is meg tegnap is Icu barátnõmhöz rohantam ki ebédszünetben enni! :) Tök jó volt :) Nagyon jólesett, hogy elhívott ebédelni hozzájuk! A gondoskodás mindennél jobban meg tud hatni!
Csüt. délben úgy mentem el hozzá, hog ymajdnem végigbõgtem azt az öt perc utat hozzájuk, aztán náluk is elcsuklott a hangom, de mindenképpen segíteni akar. A lelkemen elsõsorban. Meg is vigasztalódtam!
Pénteken bebringáztam dolgozni, aztán megint Icunál ebédeltem, ledolgoztam a munkanapot a gályán, aztán hazatekertem. Útközben ért drága Vilma telefonja, hogy szívesen hazavisz kocsival, ha ma is gyalogolnom kell. Nagoyn jólesett a törõdése! :)
Szóval vártam Szilvát, hogy Zsuzsit hazaviszi -lovagolni voltak- engem meg felszednek a házam elõtt és megmentjük egymás életét egy cappuccinóval. Közben én délelõtt már szóltam Pirikének, hogy estefele fél 5 -ö fele kéne összeröffenni vagy mi?! :) Szilvi meg leszervezte Mónuszt! Teljes a kép!

Közben felhívtam Szabit amunkaügyrõl, hog ymi kedvezményt fognak adni a jelenlegi fõnökömnek, hogy ha én méltóztatok elhelyzekedni nála dolgozni, de nem mondott túl nagy összegeket. Mindegy is, írni csak arról akarok, hogy akkorákat nevettünk ezzel idétlen ex-kolléval, hogy az botrány!
A cukiba érve a kolléganõim nem hagytak telózni, muszáj voltam letenni, de közben leszerveztem Szabival, hogy jövõ héten meglátogat, és cseverészünk egy jót!

A csajok rámparancsoltak, hog yüljek le, foglaljam magunknak a helyet -alig volt ember, jegyzem meg- szal kezdtek gyanússá válni! Aztán pár perc múlva megjelentek a somlóikkal meg a cappuccinókkal, nagy gratulációk között. Megpuszilgattak, megölelgettek én meg egyfolytában, viháncolv aörültem! :D Nekik meg az ajcsinak, meg hogy ott vannak! Hiányoznak, no! Annak ellenére, hogy sokszor bosszús voltam rájuk, de hiányzik a sok beszélgetés, a sok szép hely, a táj, ahol együtt dolgoztunk! A szabadság, szóval a tavaly nyár, az nagyon hiányzik! Mert szép volt!!! Életem legnyugodtabb nyara volt!
Szóval örülten nekik! :)

Hoztak egy ari képeslapot is, meg egy ajcsit, becsomagolva tûzpiros papírba. Rázogattam, kérdezve, hogy törékeny-e? Mondták, hogy nem kéne ennyire rázni!!! Nem? Hát, ha mást már nem is rázhatok, legalább ezt!!! Áhhh, bajok voltak! Mondják, hogy lehet, hogy nem az ám, amire számítok!!!... Mondtam nekik, hogy elég gáz lenne, ha az van benne, amire õk gondolnak, hogy én gondolok, mert akko ez elég rövid! (Röhögés) Neeem, ezt úgy kell összeszerelni két darabból, azért rövid! MOndom akkor is baj van, mert ha két rész van így, egymás mellett, akkor meg elég vékonyka a dolog! Pffff! -röhögtünk!
Kibontottam, és egy parfüm volt benne! :) Tisztára meg voltam hatódva!

A hosszúkás üvegtálkán lévõ somlói ANNYIRA FINOM VOLT, hogy nyammogva ettem meg. Természetesen ezen is csak kacagni tudtak! De tényleg annyira finom volt!
Piri meg Mónusz hagytak s belõle, én meg elkunyeráltam tõlük, átkapartam az én tányérkámba, és azokat is megettem! Mondom, hogy eszméletlen finom volt. Aztán hátradõltem és fogtam a hasamat! Le vagoyk fényképezve! Mint egy jóllakott óvodás! Úgy is éreztem magam! :D (Nem, nem fogom publikálni azokat a fotókat sehol! :P)

Estém Olival telt, nagyon édes az én Picikém! :)

A péntekrõl még annyit, hogy úgy értem haza, hogy el volt mosogatva, aztán amikor elkezdtem ruhák után kutatni a szekrényemben, megdöbbenve láttam, hogy ez is meg az is, meg emez is be van hajtogatva!??? Akkor nézem a fotelt: van benne pár holmi szép rendben! És a függöny olyan furán van kihúzva -ekkor vettem észre, hog yitt járt valaki! :D Kimentem Oli szobájába, akkor vettem észre, hog yminden ruha (több adag mosás) el van pakolva, gyönyörû rend van! Felhívtam Mercit, hogy képzelje el valami manókák jártak a lakásban! :) Ruhamanók meg mosogató manók... Azt mondja más manók nem? Nézelõdtem. Nem! Malackamanók nem? Mivel ki is van almolva a tengerimalac alól! :) Hát, tök édik voltak! Nagoyn örültem.

Ma Icuéknál voltunk ugye, Merci, Oli is ott volt, Merci viszont 3-kor már nagyon rágta a fülemet, hog ymenni kéne, erre megkértem Icut, hogy hozzon haza minket, mert Merdzsónak programja van. Nos, arra léptem be a házba, hog yteli van lufival minden! :) :) :) Jajjj. lufik, hát ez nem igaz! Meglepi party! :D Akkor tuti van is itt valaki! Cipõk sehol, nézzünk be a fürdõbe!!! Hát, az ajtó nem nagyon akart kinyílni, mert a két Nagy Szamár oda bújt el.

Nagggyon-nagyon örültem! Elõhozták a szobából a virágcsokromat, olyan szép színû, gyönyörû négy szegfû, hogy csoda! És még ajándékot is kaptam!!! Csabi szabadkozott a csomagolás miatt, de nagyon szép volt! Én meg annyira örültem, nem gyõztem hangot adni neki! Mondogatták közben, hogy biztos másra számítok mint ami benne van. Nem tudtam kitapogatni, a végefelé jöttem rá, hog yez valami kerek dolog, meg valami rajta is van. És hát egy gyümölcstortaformát kaptam ééééssss egy elosztós hosszabbítót!!! Nagyon nevettem, de õk is! Nem tértem napirendre a téma fölött, MERT ANNYIRA ELTALÁLTÁK ezt az ajándékot, hogy hihetetlen! :D Sokáig röhögtünk! :)
Mindig az volt a bánatom, hog yolyan sz*r ajándékokat kapok, mert senki nem ismeri az ízlésemet, na de ma! Egy szavam sem lehet! :) Komoly szinten küszködtem -eddig- hosszabbítóhiánnyal! Nagyon édesek!

Annyira jó érezni, hogy vannak akik szeretnek! :)

Azt is megtudtam, hogy tavalyelõtt nyáron irgalmatlan mennyiségû hapsin "esett túl". "Volt forgalom" -így mondták. Elõször a két nappalos mûszak közösítette ki és dobta át éjszakára mert házasságokat túrt szét.
A közakarat idén is utolérte, mert visszahajítotották az egyik héten délelõtös, másik héten délutános nappali mûszakba melózni õsszel. Az éjszakás mûszak normális nõi jelentették ki, hogy nem hajlandóak ilyen firmával egy légtérben dolgozni!!! Ez akkor történt, miután világos lett ott mindenki számára, hogy vera megint mit mûvelt... És kivel...

Aki ismeri a történetünket a cégnél -így mesélte Lili- és jóérzésû ember, az kerüli Lacit, és éreztetik vele, hogy nem tetszik nekik, amit tett. (??? :O) Nem gondoltam volna, hogy ilyen együttérzésben lesz részem... Nem mintha sokat segítene rajtam, de mélyen meghat, és vigasz kitépett szívemnek. Ó, mennyi mindent ki kell várni, mennyi mindenre várni kell, hogy fény derüljön az igazságra, hogy az ember (némi) elégtételt vegyen. Mennyi hallgatás és elnyelt bánat, ki nem mondott szó és fájdalom, ami után ennyit legalább megtudtam, hogy ismeretlenül is -esetleg látásból ismernek- milyen sokan mellettem állnak!

Ami igazán kiverte a biztosítékot nálam az az -nem a leápolt hapsik száma veruskánál, meg hogy egymáshoz se szóltak, Laci alig tudott megülni mellette a céges bulin, és fotózás után menekült!- hogy elmesélte Szomszédasszonyom (aki egyébként fõnök ott) hogy amikor vera együtt lakott az egyik lánytesójával, annak a kislányával, abban az idõben volt a tesójának barátja. Na, azt is leszopta! Azzal is rendszeresen kefélt!!!
Amikor ez az aljasság kiderült a tesója számára, annyira megdöbbent, hogy Pestre költözött, és azóta se jött haza, nem tartja vele a kapcsolatot!
Nincsenek szavaim!!!

UTOLSÓ RIHERONGY!!!

Igazán felvidított ma este Lili, a szomszédasszony, akivel sokat beszélgettünk, és sok mindent mondott nekem.
Segítségemre volt, remélem neki is jólesett velem eldumcsizni!

Nem tudnám kifejezõbben leírni a lelkiállapotomat...

Tegnap feltöltõdtem Icuéknál, Antal volt a prédikátor, aki egy nagy céget vezet egyébként -na nem mintha ez lenne a leglényegesebb- de kiemelkedõen okos ember! És én szeretem az okos embereket! :P Szeretek olyanok társaságában lenni akik mûveltek, akik igényesek a tények kutatásában, és a realitás talaján állnak. Mindezek mellé még van bennük egy jó adag empátia és szeretet is a másik ember felé. Antal ilyen. Icu és Pityu, a férje is. Meg többségében azok a kedves barátaim, akikkel össze szoktunk jönni. (legközelebb a paksi atomerõmûbõl jön egy nagy koponya, aki atomfizikus, mellesleg a filozófiatudományok doktora, és kajak-kenu bajnok ;)) Mercit feltétlen viszem, mert újabban optika és kvantumfizika az, ami érdekli! :D
Igen izgalmas volt a téma, füleltem!
Ebéd után atomfizika és a létez(het)õ dimenziók száma is szóba került, Albert Einsteinnel együtt, aki felállította asz Isten képletét! :O Aztán visszavonta halála elõtt (mint Darwin a tanait) de a vicc az egészben, hogy Einstein halála után fél tucat tudós bizonyította már az elmélet helyességét!

Beszélettünk az érzelmekrõl meg agondolkodásról is, fõleg arról, hogy az érzelmeket mindig kontroll alá kell venni, s csak aztán szabadjára engedni õket. A szívbõl az agyba háromszor annyi idegpálya fut, mint az agyból a szívbe, ami azt jelenti, hogy a szívbõl jövõ érzelmeket HÁROMSZOR annyira meg kell vizsgálnunk, és ha kell, megregulázni õket, mint ahányszor szükséges egy jó döntésünk mellett felülvizsgálni az érzelmeinket.

Meg fogom venni az antalék által nemrég kiadott könyvet, a "Gondolkodás elfelejtett mûvészetét"! Nagyon kíváncsi vagyok rá!

Délután sokat énekeltünk Ildikó vezetésével, aki egyébként szolfézs és énektanár. Megkérdezte melyik szólamot szoktam énekelni? Szoktam? Nyehehe... És melyiket? Mondjuk a repedt fazék vagy a döglött varjú, mondjuk ezeket! :D Aztán kiderítettük, hogy jó leszek szopránnak. Is. A lényeg az, hogy Ildikóval együtt énekeltem. Vagyis no... Nyekeregtem, de nagyon jólesett! :) Négy szólamban trilláztunk! ;)
Feltöltõdtem.

Az éjszakám katasztrófa volt, félig beledöglöttem megint a lelkinyomoromba, Lacin agyaltam (nem, nem akarom, csak egyszerûen kínoz még sokszor, és mindig más dolgok jutnak eszembe, szerettem, imádtam, és néha még rámtör, hogy nem tudom felfogni, miért.miért.miért tette ezt???) rémes hangulatban, kínlódva ébredtem, 8-kor alig tudtam kimászni az ágyból...
Margó barátnõm hívott és diskuráltunk sokat mindenfélérõl, velem kapcsolatban annyit állapított meg, hogy Laci valószínû korábban annyira primitív kapcsolatokban volt benne, hogy nem tudott mit kezdeni azzal, amiben velem volt. Nem tudta hova tenni a jót, a törõdést, a család lehetõségét, a ragaszkodást, s felelõsséget válllani sem kellett még neki soha, valószínû ezért választotta a könnyû utat. Nem tudott mit kezdeni a jóval! (Igen, egyszer mondt ais, hog yneki olyan fura, hogy valaki így ragaszkodik hozzá... Ez még régebben volt.) Margó azt mondta szeretné, ha már vége lenne! A szenvedéseimnek! ÉN IS!!!!!!!

Volt vagy fél 10 mire kezdtem emberré válni, ami eléggé katasztrofális idõpont nekem, mert ebédet kellett volna fõznöm 11-ig, mert akkorra meg ide mentünk az evangélikus imaházba kötelezõen ajánlott istentiszteletre a nagy családdal, mert mivel öcsémnek most volt aszülinapja, és hát a mi családunk a halottjait nagyra tartja. A gond csak az, hogy az élõket nem veszi semmibe... Na mindegy. Nem volt kedvem megjátszani magam, hullára nem érdekelt. Ehhez képest a pap elkezdett cseverészni velem, a legizébb öcséim megpuszilgattak, Tünde húgom belémkarolt, úgy sétáltunk Erzsi mamához... Erzsi mama meg sült krumplival, sült csirkévéel, igazi kólával, kávéval meg sörrel várt minket, meg sütivel! Betojás!!! :O

Jah és istentiszti elõtt még be is festettem a hajam! Burgundi vörösre, ami szerintem fekete pdlizsán lett, de hát ugye szinte mindegy mi van a festékes dobozra fényképezve! :D Már nem is érdekel, csak ne legyen lila mint kezdetben, a töve ne legyen fehér aszt jónapot!

Hazérve befejeztem az ebédet, és gyerekeim átjöttek enni, mert Albert ma költözik vissza Szegedre -szerintem már úton is vannak- és el akartam köszönni tõle.

Csabim szakított Dorinával, így a fél vállam már teli van sírva, de majd szépen váltogatjuk az oldalakat.
Holnap meló, amit nem várok, de... már az sem érdekel, jöjjön aminek jönnie kell, szerintem elõbb- utóbb leosztom kolleginát a többiek elõtt, s a bunkócska másikat meg megkérem a jó illem betartására, ha nem szelidülnek meg de azonnal! :P :D
Egyébként pénteken nagyon mosolyogtam magamban, mert valahog ymindenki visszatalált a ranglétra azon fokára, ahol neki van a helye, mivel már aznap bejött dolgozni az irodavaezetõ is, aki két hétig szabin volt! ;) Úgy érzem, helyre fog állni ott a rend!

Nem is tudom mire várok? Csak azt szeretném, ha naponta meglenne mindenem, ami kell, ami szükséges, hogy ne valljak szégyent a munkámban, a gyerekeim szeressenek, és legyen egészségem! Már ez a sok minden is ajándék lenne, a többi meg kész csoda!
Már nincs bennem semmi, de azért bízom még!

Jaaahhhj, ez a mai napom fénypontja! :)
Hangosan röhögök egymagamban, és közben csóválom a fejemet! :D Áhhhhhhh!.........

Na, az van, hogy idõnként felkattintok Fészbúkon a veruska oldalára, hogy kiírta-e már, hogy kapcsolatban? Vagy van-e fenn közös képük a szerelmével? De soha semmi!
Igaz eccer aszt mondtam magamban, hogy törjön le a kezem, ha még egyszer pazarlok idõt arra, hogy megnézzem mi a helyzet, de nem bírtam ki... Bocsi... Megnyugtat a "semmi" tudata. Ennyi hadd járjon már nekem, ha könnyít a lelkemen ennyi szenvedés után.

Szal ma odanéztem: "Ez az oldal nem elérhetõ" Nofene! Megkértem valakit, hogy nézzen már oda õ is, mert nem hiszem, hogy ez a cuki kislány letörölte magát. Nem is!

LETILTOTT!!!!!!!!!!!!!!!!
Aaaannnyira gagyi!

Megj.: én azokat szoktam letiltani valahonnan, akiket nagyon utálok, nyomós ok kell hozzá, hogy megtegyem valakivel. Mindenesetre olyannal teszem, akivel foglalkozom. Szal kéjes öröm számomra, hogy veca utál! :D Gondol rám, foglalkozik velem! Miért? :D

Hát ennyi.
Még mindig nevetek! :D

LETILTOTT! :D (Úgyse lettünk volna sose jó ismerõsök!)