... hiába vigyáz az õrizõ. (Zsoltárok 127:1)
Ez az ige jutott eszembe reggel a Bibliából, mikor bementem a kis fõzõfülkémbe.
Mivel a mikróm bemondta az unalmast pár napja, így mindent gázon melegítek, s talán egészségesebb is. Tegnap délelõtt tejet forraltam egy kis lábasban.
Ma reggel is ez volt a szándékom, amikor az ajtót kinyitva nagy meleg ömlött rám, a gázrózsa ég, rajta a kislábas, fedõvel. Te jó világ!!! 
Mióta melegszik ez itt??! Legkevesebb tegnap délelõtt fél 10 óta. Valamiért csak kiöntöttem a tejet az üvegpohárkámba és nem zártam el a gázat... 
Kicsit megijedtem! De azt képzeljétek el, hogy még égett szag sem volt, nem volt kormos sem az edény, se semmi! Kellemes, száraz meleg volt a konyhácskámban, talán szerencse volt, hogy a kis ablakot nyitva hagytam!
Édes Istenem, köszönöm! Köszönöm, hogy a figyelmetlenségem ellenére nem lett semmi baj, nem gyulladt ki semmi, mert most akár az egész ház is leéghetett volna! 
Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ. De látjátok, az én házikómat õrzi a Jóisten, még akkor is, ha én ilyen nagy hibát vétek...
Köszönöm, Uram! Hálás vagyok! :)
