Ma ismét megjártuk Szekszárdot, voltunk laborban és altató orvosnál.
Mit mondjak?! Ennyi erõvel én is lehetnék, ha a tõle kapott információk alapján lehetne valakibõl aneszteziológus...
Mikor Albertnek szedték ki az orrmanduláit, akkor elõtte a cukker-mukker orvos negyed óráig mesélt az egész mibenlétérõl, vigasztalt, hog yne aggódjak, hogy semmi baj nem lesz, így meg úgy fogják csinálni. Elmagyarázta, hogy csekény ezrelékben soha nem ébred fel a gyerek altatásból, errõl tudnom kell, ezért kell nyilatkoznom. De azoknál a gyerkõcöknél szokott lenni más baj is, én ne aggódjak, minden rendben lesz, s aláírtam a beleegyezést. Azt is elmesélte, hogy hogyan hozzák ki a gyermeket a mûtõbõl, s a végén mosolyogva megrázta a kezem.
Ez a fickó, miután másfél órás késéssel lecsorgott a rendelésre -szóval hapsi- Szép Gabiella álnéven (õ rendelt ma :D) az orrunk alá dugta a két papírt, amire korábban a nagyothalló, öreg asszisztensnõ felgépelte az adatokat, s mi két helyen aláírtuk.
Megkérdezte Mercitõl, hogy:
-Nátha van?
-Nincs!
-Akkor egy hétig ne is legyen! -Viszlááát!
Nos, ennyivel lettünk "okosabbak" :D
Kész vagyok... Már bõgtem is, és totál depresszióba vagyok süllyedve. Azt hiszem most jött ki rajtam ez az egész, meg még ugye más is van a tarsolyban, de NEM AKAROK rajta gondolkodni...
Puszi Mindenkinek!
