Péntek délután írtam Móninak, és válaszolt.
Azt írta talán, lehet, hogy kicsit túlragozta a dolgokat... (Talán, lehet.)
Tegnap Helénával is beszélgettem pár szót, mert egyébként náluk voltunk Pirikével és sokadmagunkkal vendégségben.
Heléna azt mondta, hogy MÓNI KÉRTE, hogy vigyék be az ügyet, a témát, e helyzetet a csoportba. (Igeeen?!? Na ezért hallgattassék meg mindig a másik fél is) A jövõ héten letépem Mónusz fejét ezért, akis hazudós dög!!!
Egyébként pénteken együtt cappuccinóztunk, elõtte meg vásárolgattunk a Lidl-ben Szilva mentorálásával, aki -úgy láttam- nem tudja hagyni, hogy mi összevesszünk.
Heléna szerint Móni már ott kijelentette, hogy ki fog velem békülni, mert szeret, és valójában azért tétette "közkinccsé" a jellemezésemet, mert kíváncsi volt a tanulótársak véleményére, no õk meg ízekre szedték! Kapott hideget is, meleget is bõven. Õ akarta!!! Mondjuk a bátorságáért felnézek rá, én nem biztos, hogy húsz másik ember kendõzetlen, sokszor rosszindulatú véleményét jól viseltem volna. Mivel vannak rossz tulajdonságaim, amiken persze szeretnék változtatni, meg szégyellem is õket . Talán pont ezért is nem igénylem, hogy még valaki más(ok) is a fejemre olvassa.
Heléna úgy köszöntött, hogy na szia te tananyag... Nyehehe! Persze a hangulat az jó volt, de amikor baj van, akkor baj van és azt ki kell mondani. Szóval diskuráltam Helénával és Mónival is. Mindkettõjüknek megmondtam az õszintét: Móninak azt, hogy igenis sokszor delejes volt a tekintete, és igenis pletykálkodott és gonosz volt velem (velünk Szilvával, és ebben Sz. is mellém állt!). Helénával is közöltem a legfájóbbat, hogy kiakadtam, hogy felolvasta a fogalmazásomat. Ekkor mondta, hogy Móni kérte, hogy a csoport is mondjon véleményt õróla.
Nah: a probléma oldódik, mint anyós a sósavban, de hétfõn még azért picit szóba lesz ez hozva, úgy gondolom a terápián. A véleményem állom továbbra is, mert csak igaz dolgokat írtam, azt viszont meg lehet még vizsgálni ki mit tanult ebbõl az egészbõl! Hát én sokat!...
