Tudom, mostanában annyi keserûséget idehánytam, hogy azt olvasni is sok és megterhelõ lehetett, csak megjegyzésként lehelem ide, hogy elviselni meg igazi gyötrelem! Épp most értem a teherbíró-képességem végére.

Tudta ezt a Jóisten, mert megszabadított! :) Régen nem éreztem ENNYIRE a szabadítás örömét! Azt, hogy mázsás terhek kerülnek le az ember lelkérõl. De most igen! :) Nem tudom másképp leírni, megkönnyebbült a belsõ világom. Nincs benne rossz érzés, nyugtalanság terhelõ lelki kín. Felszabadult vagyok, könnyû!!! :) Valami nagy fekete kõszikla eltûnt belõlem. És most ott van egy nagy, tiszta, üres hely a Jónak! :) Olyan mint egy szivárványszínben tündöklõ szappanbuborék. Ó, bárcsak az Isten Szentlelke töltené meg ezt az új helyet jóval, tisztával, kedvessel, dicséretre méltóval, új tervekkel, felemelkedéssel, nyugalommal, elégedettséggel, boldogsággal, örömmel, türelemmel, kiegyensúlyozottsággal, napfénnyel, szép színekkel! :)

Muszáj volt errõl is írnom! A jóról. A szabadulásról. Olyan ez, mintha egész eddig kergettek volna, a hátamra-lelkembe kötözött nehéz súllyal, most pedig beértem volna a célba, Valaki átölelt volna, és azt mondta volna, nekem, hogy add ide a terheidet, s letörölte volna az izzadtságot a homlokomról, a könnyeket a szememrõl, s a fáradtságot pedig a lelkemrõl!
S mintha amazoknak pedig azt mondta volna: "Állj, most már ne tovább!"

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve
ÉS ÉN MEGNYUGVÁST ADOK NEKTEK" (Máté 11:18) :) :) :)