No, ilyet soha ne írjatok! Még kérésre se! Én megtettem...

Terapeutám egy közcélú csoportot vezet itt helyben. Oda jár egy volt napszámos kolléganõm is. Móni átadta Heléna üzenetét, miszerint írjak róla jellemzést! :O
Milyen volt ELÕTTE és UTÁNA? Mármint a csoportfoglalkozásokat megelõzõen, s milyen most?

*hhhhhh* Nehezen vettem rá magam a feladatra (EL SEM KELLETT VOLNA VÁLLALNOM!!!) mert Mónika valamilyen számomra ismeretlen okból kifolyólag azt gondolja, hogy mi barátok vagyunk. Nem! Mi CSAK ismerõsök vagyunk.
Az másodlagos tény, hog ykarácsony elõtt a fél ruhatáramat a csoportnak adományoztam, rengeteg befõtt, lecsó és paradicsomlé kíséretében. Én ennyit tudtam segíteni, de ezt nem kell tudni senkinek! Õ sem tudja, hogy az én (szép!) ruháimat viseli a legtöbbször, amikor találkozunk, nem is fogom említeni sem neki.

Lényeg, hogy megkeresett ezzel a véleményírós dologgal. Két nappal ezelõtt rámtelefonált -a maga keresetlen stílusában- hogy "Kész van már az a BUZI jellemrajz???"

Tegnap este megírtam. KÉZZEL, mert úgy volt muszáj. Úgy tudtam Heléna elolvassa és megy a dossziéba, csatolják a csoport anyagához, ami megy feljebb a nemtomhova.

Én ÕSZINTÉN leírtam Mónikával kapcsolatos élményeimet! Azt, hog y anyáron ismertem meg napszámban és hog yfura volt, sokszor delejes tekintettel, izgága és nem kitartó a munkában. Pletykálkodott és azzal volt elfoglalva mit csinálok én meg más. És ez így igaz! (Az ennél sokkal gázabb VALÓS dolgait meg sem említettem!!!)
Ezek után hosszasan elemeztem mi minden változást látok rajta azóta: higgadtság, életkedv, derû, nyugalom, új célok, tanulás terén is. A párjával egész más, határozott sok mindenben, a gyereknevelésben is. Teli van tervekkel, stb. A végén odaírtam, hog ycsak így továvv Mónusz, szurkolunk, tudod!!! Mármint én meg a többi volt kolleganõ.

Ma beszaladt az írásért a munkahelyemre, mondtam neki, hogy az eleje nem fog neki tetszeni, de a vége a lényeg, és azt kell figyelembe venni! Még meg is öleltem, és mosolyogva váltunk el.

Nah!!! Most én vagyok a fõellenség!!! A mindenkié!

Heléna felolvasta a csoport elõtt a levelet!!! A megkérdezésem nélkül, ami nagyon rosszul esett, s kielemzetek ENGEM!!! Ezzel az a gondom, hogy az annyira sokat emlegetett személyiségjogok csak másoknak járnak??? Ki engedte meg, hogy az én levelem, meg én csoportterápia részei legyünk???
Aztán ami vicces volt -mert felhívtam Mónit- hogy a csoportból vagy 10 ember mondta azt, hogy IGEN, ILYEN A MÓNI!!!
Heléna azt mondta sok mindent magamról írtam (?????Mit? Hogy delejes a tekintetem, vagy nem vagyok képes negyed óránál hosszabb munkavégzésre, vagy hogy dohányzom??? Mert rám egyik sem jellemzõ!) És hogy terápián most már látja mivel kell velem foglalkozni! Nab*zdmeeeeg!

Móni békíthetetlenül haragszik, csalódott és mindenkinek mindent beszélt már rólam, aztán Szilva arról sajnos nem is tudott (vajon miért?) hogy mennyi jót és pozitív változást írtam Móniról........

Szépen vagyunk!!!

Szóval: ne írjatok senkirõl SEMMIT! Ne szólj szám, nem fáj fejem! (Nem mindig kell õszintének lenni, sõt jobban jársz, ha kussolsz!)

Pussz: Anix, furán