Igen, ez van! :)
Az életem annyira bizonytalan talajon áll (fõleg anyagilag) hogy néha nem tudom rémtörténet vagy humoreszk fõszereplõje vagyok-e??? 
Bár az alakuló gyomorfekélyem az elõbbire enged következtetni. Hogy mégsem nagyon gáz a helyzet, azt annak tudom be, hogy a Teremtõ irdatlan mennyiségû jókedvvel ajándékozott meg, egyensúlyozandó a sok -hogy is fogalmazzak? de nem tudok másképp- sz*rt, izé nah: ROSSZAT!
Most úgy állok, hogy a fõbérlõnek már csak 16 ezerrel lógok, ebbõl megvan 10, csak talizni kéne vele, marad ugye 6. Internetelmaradásom 7 ezer 700, tartásdíjat jövõ hónapban összesen 45 ezret kell fizetnem, és a kikapcsolt telóm számlái visszakapcsolással (és örülök ha nem bontanak velem szerzõdést még 50 ezerért) akkor az 28 ezer forint. Számolta valaki? Én már össze se merem adni!!! 
Kölcsönkért összegek -az elmúlt másfél év alatt- hozzávetõleg 200 ezer forint...
A néptáncoktatás havi 2 ezer 500 forint, az átjárásom Szomszédfalvára, az 13-14 ezer, ezen felül már "csak" enni kéne ami nagyon alap, néha fogkrémet, mosóport, öblítõt és egy-két takarítószert venni, ami kettõnknek, plusz a néha idelátogató három másik Gyermekemnek mondjuk szûken 40 ezer pénz havonta. És NINCS ennyink egy hónapban! Zsebpénzt nem adok nekik, semmi extrát nem kapnak tõlem, nem tartok fenn autót. ÉLEK, ÉLÜNK, LÉTEZÜNK!!!
Szomorú? AZ!!!!!!
Mindezek mellett (vagy ellenére) azt mondom, hogy teli vagyok reménnyel, bizakodással, munkakedvvel, konkrét tervekkel és megszorító intézkedésekkel -hogy komolykodjak kicsit- vannak a levegõben lógó olyan munkák, amiket szívesen fogok csinálni, látom a reményt, hogy az égetõ elmaradásaimat 2-3 hónap alatt tudom rendezni, és onnantól rendbejövünk lassan! Egy év múlva már nem lesznek kintlévõségeim. Amit fizetni szeretnék és kell az az új házunk hitelének részeletei lesznek, meg a rezsi. És nyugodtan fogunk élni, habár szerényen. A kertemben amit lehet megtermelek, TELI LESZ VIRÁGOKKAL, fákkal, bokrokkal is!!! :)
Nyárára két kirándulást tervezek: egyet a Gyerekeimmel, mind a néggyel -kilátástalan igen, a jelen helyzetemben, de tudom, hogy "meglesz"!!! :) A másikra egyedül megyek, mármint Gyerkõcök nélkül, az is meglesz, tudom!!! :)
Pasi? Holt lényegtelen téma!!! :P :D Az igazi boldogság az a lelki nyugalom! Pasival vagy nélküle, a legfontosabb, hogy ez átjárja az ember belsejét! Persze kell nekem is társ, és tudom, hogy lesz is, ha eljön az idõ, hogy mellettem álljon, de nem akarom kierõszakolni a sorsomtól, akárki meg nem kell!
Majd ha ott lesz az ideje, hogy kapcsolatom legyen (boldog és felemelõ) akkor megjön majd Nagy Õ is! Tervezem! De most még talán nem is kéne, hogy bekopogjon, mert mit kezdenék megint ha egy idegesebb pillanatomban, mikor mondjuk épp túlvagyok a hitelintézésen, és odaszúrok neki egy nagyon durva mondatot (pölö "rohanok dolgozni, te meg csak spórolgass!" ) aztán fejvesztve menekül ez is! :D :D :D Hiányzik a csudának! :P
Hogy meddig lehet reménykedni és az éltetõ reményekkel túlélni a keserû mát? Nem tudom, én csak azt tudom, hogy amíg a Jóisten megerõsít, addig igen, addig lehet ! :)
Na csók! :) 
A csóró, de annál bizakodóbb barátnõtök:
Anix
