Nagy könnyedén legyintek sokszor, hogy ahh, nem számít, eddig is megvoltam nélküle, az életem folyásán nem sokat, sõt semmit sem zavart, nem volt része az életemnek, mégis ment az valahogy!

Ez igaz, ment valahogy az életem, éldegéltem eddig is, persze!
Csakhogy mégsem igaz az, hogy teljesen mindegy! :( Nem igaz! Egyáltalán nem mindegy, és egyértelmûen nagyon rossz nélküle! Rettenetesen hiányzik István!!!

Még mindig nem állíthatom magamról, hogy fülig szerelmes vagyok, de valami borzalmas a hiánya! :( És csak tûnõdöm, hogy ennyire utál-e, és mit gondolhat rólam? Gondol-e még rám??? Mert én egyfolytában Rá!!!
Nagyon remélem, hogy én is hiányzom neki, és egyszercsak csörög a telóm, és jön egy üzenet, hogy nem tud meglenni nélkülem, bármennyire is bunkó vagyok!

Azért imádkozom folymatosan, hogy a Jóisten akarata legyen meg, és nekem mindkét verzióhoz legyen elég erõm, de ma hajnaltól azért, hogy legyen az enyém, mert már tudom BIZTOSRA, hogy az élete része szeretnék lenni, és fordítva!