Anix

Olyan törött a lelkem, hogy nincs rá szavam... :(

Borzasztóan fáj minden porcikája, ha van neki olyanja. Szagat, tép, kiürült végtelen mélységekig, elkeseredett, magányos, üres, társtalan, zúg az egyedüllét benne.

Sajog a megbántottság, suhannak a feltörõ élmények, vagyis a fájdalom nyilai, ahogy minden csúnyaság eszembe jut, a becsapatásom, a hazugságok, a képmutatás jótékonyan hülyítõ homálya, ami beburkolt engem, s a hideg és hazug valóságot. Még nem tudtam megérteni, miért tette ezt? Mikor kezdett el kiröhögni, és ujjal mutogatni a hátam mögött gúnyosan? Mikortól hazudott rólam magának és másoknak? Mikortól kívánta a mást?

Mit gondolhatott rólam? Most mit gondol rólam? Mit mondhatott rólam?

Nem kéne, nem kéne már szenvednem!!! Nem érdemlem, õ meg pláne! De zsigerekig kínoz az álnoksága.

MEGCSALNI: most már minden lehúzó iszapos, mocskos, sötét bugyrát ismerem ennek a szónak. Fogalomnak. Ténynek. A MEGCSALATVA oldalról...

Az egész hetem arról szólt, hogy a hazudós öcsémtõl elhozzam a százezer éves Peugeot-ját, amiben megegyeztünk. "Természetesen" napok ót anem vesz fel telefont, ha felveszi össze-visszahablatyol, javíttat meg ja... :/ 7végére ígéri, hogy elhozhatom (ami már csak vasárnap lehet) amikorra már éppen nem lesz szükségem rá. Legalábbis égetõ.

Szerdán Mercit kellett (volna) vinnem próbahajra, próbasminkre a szombati szalagavató miatt, mert a vasárnapi haj nem sikerült, tehát Györgyikével újra kellett próbálkozniuk. Mivel nem volt kocsim, meg kellett oldania bicóval tök hidegben, sötétben, meg gyalog, az éccakába... :/ Megoldotta.

Aztán tegnap Szomszédfalvára mentem kocsi helyett busszal meg gyalog meg a buszig bringával fogorvoshoz. Megoldottam, kimûtötte az ínyt a fogból, januárban folytatjuk. És akkor talán minden fogam kész, apróbb javítanivalóktól eltekintve, amiket majd folyamatosan megold a Drága Fogorvos asszonyom :)

Aztán tegnap Merci megkapta a gimiben a báli ruhát, haza kellett volna hoznom kocsival, de így órákat várt az apjára, s õ hazahozta neki...

Ma pogácsát kéne sütnöm (még nem láttam hozzá -tegnap délutránra terveztem, de a tegnap délutánom két fõ programba torkollott, aludni próbáltam, és irgalamtlanul bõgtem, aztán aludtam is talán, meg sírtam keservesen, az ment...)

Még hajat kell mosnom és manikûrözni, aztán ebben a hülye szélviharban beküzdöm magam a prérin a városba kerékpárral, elmegyek kozmihoz a város túlsó szélére szemöldököt igazíttatni, majd egy barinõmhöz babátlátogatni, onnan Paprikavárosba busszal menyaaszonyi ruhákat és öltönyöket próbálgatni a gyerkõceimmel a kiállításra, majd haza gyalog és busszal, és negyed óra múlva indulok Cápásra egy másik busszal, bulizni a barátnõmhöz. Ne kérdezzétek mennyi kedvem van hozzá... :(

Szóval mit viszek magammal, mert kocsi híján nem tudok hazajönni mam még kétszer? Hát: zsemléket szendvicshez, kolbászt, sajtot, Mikuás ajándékokat 4 fõre, pamodát, buliholmit, tiszta bugyit, sminkkészletet, stb. Meg egy csomó pénz mert közben azért még bankba is kell mennem.

Ja, a pogácsasütés holnap kora hajnalr amarad, vagyis délelõttre, mikor hazakeveredtem Cápásról busszal és bringával, majd Mercit kell kísérnek sminkre és frizura, és du egyre megjelenni pogácsástúl, hejdeszépen a fõpróbán majd estig vigyorogni a ruhatárban a kedves vendégeknek... Majd hazajönni k* késõn, hidegben és szélben és sötétben a prérin.

VASÁRNAPRA SEMMIT SEM TERVEZEK!!! :P Felõlem mindenki éhenhalhat, elkéshet mindent, megfagyhat, megkukulhat társaság hiányában, és nem veszek fel telefont sem, és semmi!!!

EGYETLENTERVEZETT PROGRAMOM: KINYÍRNI ÖCSÉMET HA VALAMIT MÉG KITALÁL MIÉRT NEM ADJA ODA A KOCSIT!!!

:) :) :)

Ami hihetetlen dolgok mostanság történnek velem a mindennapjaimban, azok már csodaszámba mennek! Igazi csodák! :)

A kedves gyermekem drága szavaitól kezdve, a pénztárcámban érthetetlenül szaporodó pénzen át egészen a páratlan és felemelõ munkaajánlatig! :)
Nagyon boldog vagyok, s kértem szerelmi boldogságot is Istentõl, s TUDOM, hogy meg fogom kapni azt is!!! 

JÓ AZ ISTEN! :) 

Ez is sikerült!!! 

Mostanság -lelki nyomorom legmélyebb bugyrait megjárva éppen- elég sok meglepiben van részem! :)
Az Isten nem hagy el (senkit) ha õszintén akarja Õt, a jót, az igazat, és a szeretetet. Szeretni másokat.

Velem van az Isten, csak ezt érzem, és Mindenkienek ezt kívánom, hog yérezze magát a gondoskodó, szeretõ, aggódó és igazságos Isten kezében!
Bármi legyen is! :) 

Nnnna, errõl majd írni akarok. 

Hosszan! 

Nos, mint említettem korábban, egy projekten dolgozom mostanság. Kissé hosszabb kifutású, mint elsõre tûnt, de hát a jó dolgokhoz idõ kell, nem igaz?
Az igazán meglepõ az az volt, mikor is tegnap kiderül számomra, hogy ilyen projekt MÁR LÉTEZIK a városunkban!   
Én meg kitaláltam, fullra ugyanolyanra, mint ez! Muhhahhhahha! 
Hiába no, õstehetségek léteznek! 
Meg nem minden van véletlenül... ;)

Három hét múlva kezdõdik az egyik szomszéd városban a virágkiállítás.

Az idén rátaláltam egy olyan hirdetésükre, miszerint -nem hivatásos, és nem manöken alkatú- modelleket keresnek esküvõi kiállításhoz. Biztos csodaszép lesz!
Én abban a minutumban be is neveztem Mercimet, bátraké a cseresznye alapon, mivel az alsó korhatár 18 év volt, a minimum testmagasság pedig 170 centi. Pici Lányom 16 éves és 165 centi. De így is kell nekik!!!

Hétvégén megyünk a színpadi próbára, kövi héten átviszem ruhapróbára, és utána való héten pedig magára a kiállításra.
Remélem nagy élmény lesz neki! :)

Tegnap délután (éppen naplemente idején) végre ellátogatott hozzám a jó kûmûves ismerõsöm, s hétfõi érkezéssel elkezdi elvarázsolni a tornaszobámat!!! :)
Tornaszoba??? Hm, ne essek túlzásba! Ha én a sarokba állok -és a falhoz tapadva ott is maradok- akkor két ember óvatos mozdulatokkal tud majd egy picit tornázni nálam.

A jövõ hét rámegy teljesen a felújításra (ablakcsere, lent körben a fal leverése alul, belsõ vakolás, kis száradás majd festés). A burkolás most valószínû kimarad, csak a régi kõre terítek egy szõnyeget. Folyt.köv. tavasszal, addig is ki kell termelnem Kelemen bérét, aki "szerény" 40.000-rért már meg is oldja mindezt... ;)
De mindegy! Végre mozgok én is rendszeresen, látom a kedves kis tornázóimat, és végre azt csinálhatom majd, amit szeretek! :)

Tornára fel! :) 

A héten ismét a gymromban forgatta meg a kését az exem, bár majdnem minden napra jut valami amitõl szenvedek, miatta vagy vele kapcsolatban.

Együtt vannak verával és nemcsak dugni járnak össze. :( Ismerõseim látták õket a megyeszékhelyen shoppingolni egy nagyon drága helyen.
Engem még moziba sem vitt el oda... :( Errõl ennyit.

Hasogat a szívem, de most már a gyûlölettõl és a dühtõl. Kurváknak áll a világ -kár hogy én nem tudok az lenni! (És most már a hasam is megy újra pár napja.) Rohadj meg S. László!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Csabimra mindig is azt mondták, hogy nagyon hasonlít rám! Hát, ennek örülök, de én nem tudom megmondani, ez egy külsõ szemlélõnek sokkal könnyebb: felfedezni elsõ látásra az alapvetõ családi vonásokat. Nagyon jól szokott esni, ha hozzám hasonlítják! 

A többi gyerkõcömet ide-odasorolják: Albi alapvetõen Flórián vér, Anyu családja, de a kék szemük vakít (Csabié is) ami az enyém. Oli arcra (sajna) tiszta apja, mindenki ezt mondja legalábbis. Mercim apai öregannya, kiskorában a hörcsögpofikája is a mamira hajazott. (A mostani szupermodell testalkata az enyém. Mármint egykori és leendõ önmagamé.) 
Mások mást mondanak: ez a gyerek tiszta nagyapja, ez meg az anyukád keresztanyjának a húga... Stb. 

Ma megnéztem a legfrissebb fotóikat a fészen, és meglepõdve döbbentem rá: "Atyavilág! Az összes Gyerekem RÁM hasonlít!!!"    Borzasztó boldog vagyok!  
(Nem tudom, remélem nem buzog bennem máris túlságosan a helyreállt önbizalmam!... )