Nagoyn nehéz szaggató szívfájdalmon túllépni.
Néha úg yéreztem, én magma ragaszkodom ahhoz, hog yfájjon még, mert akkor még kicsit az enyém Laci. Ha még Rá gondolhatok, akár csak úgy is, hogy megszenvedtetem magam a botrányos viselkedésének részletes és alapos és mindennap százszori felidézésével, akkor még jó nekem, mert velem van! 
Ördögi dolog! Furán nézek is ki a fejembõl, hog yezeket leírtam, de igaz! Mindig az az igaz, ami csípõbõl, zsigerbõl jön, cizellálás elõtti eredeti változatban.
MUSZÁJ TOVÁBBLÉPNEM! Muszáj elengednem, bár nem én akartam a végét, én szeretni akartam ÉLETEM VÉGÉIG! S ami napfényt Tõle vártam, annak százszorosa sötétség zúdult rám... Nagyon szomorú vagyok, bár a lelkem talán már nem fáj annyira.
MINDEN GONDOLATOM Õ. Reggel, délelõtt, este, és éjszaka, ha felébredek, és délután és munka közben, és ha a barátnõimmel vagoyk, vagy játszom a gyerekeimmel. Laci, Laci, Laci, Laci, Laci. Minden érzésem, a génjeimbe ivódott reakciók és gondolatok, emlékek a szívemben, simogatások a csontjaimban vannak már, aza kevés jó, amit adtál, a bõröm alatt. Bárcsak minden varázsütésre elpárologna!!!
Gondolkodom -de miért is gondolkodom ezen, hisz fölösleges- hogy hogy tudtál ilyen gyorsan hátatfordítani nekem teljesen. Aztán rájövök, hogy nem gyorsan: mert már három hónapja szakítottunk, ti azóta már nyilvánosan is együtt vagytok, plusz hozzáadjuk, hog yelõtte két hónapja mindneki elõtt összejöttetek a céges bulin, és hozzá kell adni a csodás kapcsolatotok kialakulásának megelõzõ hónapjait is... Minimum fél év. Minimum. Neked azóta van másik kapcsolatod, barátnõd, izgató nõd, más valakid, akivel boldog vagy... Én meg csak szívtam. Mert te szívtad a véremet. És még az utolsó elõtti naaaagy megbeszélésünkön sem mondtad el az igazat, hog yne várjak jövõ szombatig, mert nem akarsz találkozni, és hog ytõlem is a sírás-rívás után már verához mész, ne reménykedjek, mert ennek VÉÉÉGEEE!!!! Még akkor sem mondtad, csak mentél, megdugtad, az ágyában fetrengtél, engem meg hagytál még reménykedni, belepusztulni a kétségbeesésbe, hogy hogyan tehetném jóvá azt AMIT ÉN RONTOTTAM EL...:O
ALJADÉK VAGY!!!
Tegnap megtettem (magamban) az elsõ lépéseket afelé, hogy ne lássam annyit, ne tudjak róla, õ se tudjon rólam, és a nõjérõl se tudjak. Remélem mielõbb sikerül teljesen megkönnyebbülnöm! Mert csak rosszat érdemel ez az ember, tõlem semmi jót! (Egy hónapja még képoes lettem volna megbocsájtani neki és visszafogadni -én marha!)
Be kell látnom, hogy Laci nem az, akinek én láttam. Felruháztam olyan tulajdonságokkal, amik neki nincsenek, és soha nem is voltak! (Én, a nagy varázsló)
Menj, Laci, fuss, rohanj, szaladj a vesztedbe!!! (Én ismerlek annyira, és látom annyira az eddigiekbõl a jövõdet, hogy nem felfelé ívelõ lesz, hanem saját vesztedbe rohansz... Bármit megtettem volna Érted, Veled, hogy ez ne így legyen, de NEM AKARTÁL se változni, se jobbulni, se tanulni, se szeretni!)
ÉG VELED!!!
