Anix

Ma délelõtt a tizes vonattal útnak indulunk, hogy délután háromra bevegyük az egri várat!!! :)

Háromnapos kirándulásunk hadjáratunk során tervezzük Eger bejárását, fõleg széjjeltekinteni a várból táruló gyönyörû panorámára, majd hétdõn ellátogatni a Szalajka-völgybe. Ottan vagy sült pisztrángot szeretnénk kóstolni (sohasem ettünk még) vagy a völgyben lévõ étteremben ebédelünk. Régebben ott enni igazi gasztronómiai élmény volt!
Kedden már jövünk is haza, szerdától legalább két héten keresztül látástól mikulásig szüret a cégnél... De erre még gondolni sem akarok!
Hát akkor utolsó holmik a poggyászba, és indulás! :)

Mindenkinek szép három napot kívánok! :)
Gondoljatok Ránk!  

Laciék háza elõtt a lapulevélvirág alatt kapott hõgutát pár napja egy fekete kiscica. Mercimre rászóltam, hogy picikét piszkálja már meg a lábával, hogy él-e még, vagy feldobta a pacskert már szegény jószág??? Élt még, mozgatta a lábait. Egyáltalán nem csodálkoztunk, hogy a gatyaleolvasztó forróságban, a betonon megszédült szegényke. Titokban már halálraítéltük szegény párát.

Másnap reggel édes Lászlóm felhívott, hogy megitatta a cicát tejecskével, él, bár még nem virul, de már gömbölyített háttal, felálló szõrrel fújt egy másik macskára! :)
Kell nekem ez a cica? Igen, kellett!!! :)

Szóval három napja itt éldegél nálam a kinti konyhában, egy puha ruhákkal kibélelt fonott kosárban alszik. Tettem be neki dobozba homokot is, és más dolga sincs mint enni, aludni, pipilni a macskatoalettbe, majd ismét sokat enni és aludni! :)
Lászlómat kértem fel a keresztapai szerepre, Õ nagyon bele szokott találni a névválasztásba, most is így lett! (Régen akét, torzomborz szõrû fiú tengerimalacaimat Õ nevezte el Béláimnak. Minden este széles mosollyal lépett a cocák szobájába, simizni meg etetni õket, hangos "Bélááiim!" felkiáltással! Mikor új t.malacot kaptunk ajándékba, a Lucy név magyarosításán töprengtünk. Egyikünknek sem volt használható ötlete, mikor is László megérkezésekor rögtön rávágta, hogy mi lehetne más, mint Luca?!! Mi? Semmi más! :))

No, most hogy lett egy teljesen fekete, váélhetõen fiú cicánk, felkértem Kedvesemet névadásra. Elsõ lendületbõl és ihletbõl rávágta BELFEGOR nevet, s az elsõ szerény kacajok után ráragsztottuk a cicára. Gyerekeim Belfinek becézik! :)

Nos, megyek és megetetem immáron keresztnévvel rendelkezõ macskámat, Belfegort! :D
Szép vasárnapot mindenkinek!

Ma hajnaltól a szomszédasszonyom fóliájában ténykedtünk kettesben, tizenegyig.
A derekam csak két óra hosszán át akart tõbõl kiszakadni, de valahogy bejáródott utána. Reggeliztünk bent a tanyában, hozott ki jófajta kolbászt, a paprika meg helyben termett! :) Piros-kolbász, fehér-kenyér, zöld-grillpaprika: magyaros reggeli! :)
Kijött késõbb a férjével a kisfiuk is, tapadt rám, mindig engem emlegetett, keresett, hiába no: nagy a szerelem. Nem tehetek róla, a kutyájuk is imád, szóval nem mondhatom magamról, hogy a kutyának sem kellek! :P

Most elmegyek és kicsinosítom magam, majd nekilátok LOMTALANÍTANI a disznóólat és környékét házat, az udvart és az utcát.
Na, és megetetem (a saját!) macskámat! :)
Pusszantyú!

Itt vagyok, csak hogy ne hiányozzak! :)

Majd összeszedem magam, és írok, nemcsak bosszankodósakat, türelmetleneket, hanem jókat is! :) Mert hála legyen, mostanság jóbol is adatik sok! :)

Albertom ma délután elutazott Szegedre a gólyatáborba. Hét körül beszélgettünk, remélem azóta is jól van! :)

Puszi mindenkinek!

Elkísértem a Húgomat Szegedre a klinikára, mára volt idõpontja.

Nagyon hálás volt a Kicsi Szentem, amiért elmentem vele, vizsgálatok után elvittem ebédelni, lófráltunk egy rövidet, majd hazabuszoztunk.
Mindig kellemesen telik az együtt töltött idõ, sokat rötyögtünk szokás szerint, végigdumáltuk az utat, rég nem beszélgettünk ennyi idõt. Sajnos!

Hhhhh. Most bõgtem ki magam, mert még ott helyszínen olvastam a leleteit: olyan csontritkulása van 34 évesen, mint más nõknek a menopausa után, a gerincében jelentõs csontveszteség alakult már ki, gyomorfekélye van, gyomorsava, refluxa, 148 centi, s a hormoinkezelés (hogy nõjön) teljesen tönkretette, már gyerekkorában állandóan migrénje volt. 15 évesen emberfej nagyságú cisztát operáltak ki a méhébõl, plusz eltávolították a jobb petefészkét. Soha életében nem menstruált, mellesleg kisgömböccé hízott, holott nálunk a családban mindenki magas, vékony! SENKI nem hajlandó elismerni, hogy a4 éven keresztül történt, kísérleti hormoninjekciók mellékhatásaként! Meg plusz egyéb bajok...
Augusztus végén még két vizsgálatra kell visszamennie, akkor lát majd (az egyébként rendkívül aranyos, normális, alapos) doktornõ teljes képet Róla...
Istenkém, nagyon sajnálom Húgit... Megsirattam szegénykémet...

Gondolkodtam a nevet szó szinonímáin, de ezt találtam a legmegfelelõbbnek, mert a kacagás az csak idõnként tör fel az emberbõl, a nevetés az visszafogottabb, a mosoly nem ideillõ, a nyerítés meg már tulzó. A röhögés fedi számomra a baromságokon való teljesen oldott, hangos, viszonylag idõtartamban is hosszabb nevetést.Ma ez volt: a kolleganõmmel hajnaltól délután 4-ig, egész nap röhögtünk!

Valahogy így ébredtem! De Õ is! :D A melóhelyre történõ érkezésünktõl a hazaiondulásig egyfolytában vihogtunk, komolyan mondom: ma félig ebbe fáradtam bele, de valószínûneg kezdtem tartani egy óra fele a 45 fokos fóliában, hog yfelforrt az agyvizünk, sõt talán el is párolgott, és ez a besûrûsödött, nagy mennyiségû agyvelõ -amivel mi rendelkezünk- ez nem tud magával mit kezdeni!

Iszonyat egy jó nap volt, még sok ilyet akarok magamnak, remélem még lesz ilyen bõven! :) Elfele menet még a fõnök is sztorizott nekünk, szóval kész vagyok!

Nektek is szép napot kívánok, jó fõnököt, és jóidõt, de azér tnem 40 fokot árnyékban! :)

Anix, a paradicsomból (mármint a fóliából)

Azért jó ez az internet! :) Este tudtam Gyerkõceimmel értekezni, hogy szerencsésen megérkeztek Thesszalonikába! :)
Hosszú volt az út, holt fáradtak, de minden rendben ment, a szállás vagány, megérte ennyit utazni, nagyon szép helyen vannak! :)
Majd ma még írnak!
Puszi!

Mentek-mentek, csicseregtek egymással a fák lombja alatt, kanyarogva a csigákkal és faeperrel teli úton. Albert világított az új lámpával. Még sokáig néztem utánuk, integettek, közben néztek a lábul alá, nehogy elessenek valamiben. Beszélgettek, kedélyesen, csendesen, a levegõ langymeleg volt. Néztem utánuk, hallgattam a bájos kis hangjukat, az összhangzó, együtt kerek négyesüket, majd elhalkult a szavuk, már csak foszlányokat hallottam, már csak Merciét néha, csak egy nevetést, aztán a fák közt susogni a szelet. Még hallgattam utánuk, de már megszûnt a hangjuk.

...

Hazamentek apjukhoz, egy hétre elutaznak Görögországba, hamarosan indulnak. Miért van bennem mindig az az érzés utazások elõtt, hogy soha többé nem látom õket?Vagy legalábbis mi lenne ha soha többé nem látnám, ha nem jönnének vissza? Szörnyû érzés!!! Beleõrülnék!

Istenem, drága, jó Uram, vigyázz a Gyermekeimre, kérlek!

Erõm, idõm nincs írni.Az életem most arról szól (szinte minden és sajna szinte mindenki mást félre téve) hogy összegyûjtsek annyi pénzt, hogy az adósságaim 60-70%-át kifizessem 2 hónap kemény munkával. a napi 10-12 órát ebben az irdatlan hõségben alig lehet végigcsinálni, aztán túlélni fóliában vagy kint a szõlõben. Az ember teljesen elernyed, a nap és a kánikula minden erõmet kiszívja. Hûvös, kellemes idõben mindez nem lenne ennyire megterhelõ, de most igen is azt érzem, hogy meggebedek a pénzemért.
De talán így még nagyobb értéke lesz...
Az is benne van a kalapban, hogy szeptembertõl már nem kell menni ennyit dolgozni, nem lesz mit, leteremnek a zöldségek a fóliasátrakban, a szõlõt pedig kombájnnal szedik. Jut eszembe, augusztusban még tanítványom is lesz -meg fogok kukulni! Nem baj, majd télen lazulok, és élvezem, hogy senkinek nem tartozom, és nem függök anyagilag senkitõl.

Hát, ennyi van, azonkívül, hogy tegnap elugrottunk fürdeni a közeli tóba, a péntekem szabad lesz, mert Laci céges buliba megy. (Én meg tesóval pizzázni HalasTavasFalván. :)

Puszi Mindenkinek, és jó idõt! :)

Szó szerint: nagoyn kemény munkában vagyunk, kint a tûzõ napon, és már pecsenyére ÉGTEM. Fáj a vállam, nyakam, naponta vagy tízszer kenem.

Három napja gazat szaggatunk a Fõdög szõlejében, ami nekem derékon felül ér. Plusz metszünk és kart meg törzset kötözünk. Kivagyok, mint a liba. Egész jól keresünk, de az álmaimban bevállalt napi 12 órát ilyen hõségben nem bírom teljesíteni, jó a 9 megy. Na, majd meglátjuk, remélem enyhül az idõ jövõ héttõl, mert keresni meg muszáj.

Pusz mindenkinek!

Anix, szõlõben megsülve