Laciék háza elõtt a lapulevélvirág alatt kapott hõgutát pár napja egy fekete kiscica. Mercimre rászóltam, hogy picikét piszkálja már meg a lábával, hogy él-e még, vagy feldobta a pacskert már szegény jószág??? Élt még, mozgatta a lábait. Egyáltalán nem csodálkoztunk, hogy a gatyaleolvasztó forróságban, a betonon megszédült szegényke. Titokban már halálraítéltük szegény párát.
Másnap reggel édes Lászlóm felhívott, hogy megitatta a cicát tejecskével, él, bár még nem virul, de már gömbölyített háttal, felálló szõrrel fújt egy másik macskára! :)
Kell nekem ez a cica? Igen, kellett!!! :)
Szóval három napja itt éldegél nálam a kinti konyhában, egy puha ruhákkal kibélelt fonott kosárban alszik. Tettem be neki dobozba homokot is, és más dolga sincs mint enni, aludni, pipilni a macskatoalettbe, majd ismét sokat enni és aludni! :)
Lászlómat kértem fel a keresztapai szerepre, Õ nagyon bele szokott találni a névválasztásba, most is így lett! (Régen akét, torzomborz szõrû fiú tengerimalacaimat Õ nevezte el Béláimnak. Minden este széles mosollyal lépett a cocák szobájába, simizni meg etetni õket, hangos "Bélááiim!" felkiáltással! Mikor új t.malacot kaptunk ajándékba, a Lucy név magyarosításán töprengtünk. Egyikünknek sem volt használható ötlete, mikor is László megérkezésekor rögtön rávágta, hogy mi lehetne más, mint Luca?!! Mi? Semmi más! :))
No, most hogy lett egy teljesen fekete, váélhetõen fiú cicánk, felkértem Kedvesemet névadásra. Elsõ lendületbõl és ihletbõl rávágta BELFEGOR nevet, s az elsõ szerény kacajok után ráragsztottuk a cicára. Gyerekeim Belfinek becézik! :)
Nos, megyek és megetetem immáron keresztnévvel rendelkezõ macskámat, Belfegort! :D
Szép vasárnapot mindenkinek!