Anix

Ha lesz erõm és felocsúdtam a döbbenetbõl, majd megírom....

Mára hívtam el hogy mondja meg, hogyan döntött a négynapos vívódás után (legalábbis én vívódtam, mert én szeretem, szerettem õt, nem értettem ami elé állított, ledöbbentem, kérleltem, sírtam, imádkoztam, vajúdtam, gyötrõdtem, bocsánatot kértem, fáj a gyomrom, napok óta hánynom kell, nem eszem, nem alszom, végtelenségig szomorú vagyok...) szóval sírt, azt mondta *hazudta* hogy összetört a szíve, de kihúztam belõle, hogy MÁR VAN NÕJE!!!!!!!!  Verácska, akit két hónapja hazakísért a céges buliról. 

Négy napja adtunk idõt egymásnak kiszellõztetni a fejünket és újrakezdeni, ÉS NEKI MÁR VAN NÕÕÕJEEEE???? Három nap alatt????????? :O :O :O 
Vajon mennyire szeretett???????????????????????????????????????????? 

Nagoyn félek!

Mikor Helénához indultam mindig várakozással teli keltem útra, vonzott a dolog, hog ymehetek. A lénye, az hog ykipakolhatom a szart nála és marad a megkönnyebbülés a végére, s mindig jó megoldásokra kaptam tanácsot.

Mikor hozzá jártam, az életem gyökeresen megváltozott!!! Csodákkal átszõtt mindennapokat éltem meg.

Most rettegek, mert olyan témáról kell beszélnem, aminek a gondolata is gyomorideget állít belém, és hát nagyon nehéz. Nem mintha eddig könnyû dolgokat vesézgettünk volna ki.

Kíváncsi vagoyk hogyan fogok távozni tõle ma, és hány csomag papírzsepít fújok teli. annyit, mint anno, kezdetekkor vagy sokkal többet. Elhnyagoltam a pénz miatt a lelkem karbantartását és elég sok minden bánta!!!

Sose tegyétek! A jó közérzet, a kiegyensúlyozott lelkiállapot mindennél fontosabb.

Puszikáim, indulok lassan... 

https://www.youtube.com/watch?v=WA8j_b5WTys

Nem is tudod, milyen csoda vagy! :) 

NEM HISZEM EL!!!

Szerda délután meló után repesztettem haza. Fél óra múlva itt volt a tanítványom, mikor végeztünk pattantam a drótszamárra ismételten, mivel oda akartam érni a nyamvadt néptáncos szülõire!

Utálom, de musz volt mennem: papírokat is kellett leadni meg a bizit. Nem az én világom a sok nyalis anyuka, de... Szóval siettem.

Kitekertem a belem mire a városba értem 12 perc alatt, de megérkeztem idõre! (Közben a körtebefõzésem váratott magára. Vagyis hát várt rám.)

Elég kevés szülõ érkezett. Én nem értem az embereket: ezeknek semmi sem fontos? Mindegy! Én királynõnek éreztem magam, hogy mindig, mindenhol, idõben ott vagyok! ;) Mondhatni faszaanyuka-fílingem kezdett lenni! ;)
Mindaddig, míg az egyik megkérdezett lófráló szülõ kérdésemre nem közölte, hogy "nem, nem lesz ma semmiféle megbeszélés! A szülõi meg múlt hét szerdán volt"!!! Mííííí??????

OLI, AGYONVÁÁÁGLAAAAKk!!!!! :D

Mit is mondhatnék kedves szülõtársaim?!? Semmit se higgyetek el a kölykeiteknek, csak ha írást hoznak róla!!! :P

Így vagyok most. Testileg, lelkileg... :( 

Valójában már nem akarom!
ELENGEDTEM! -mai bölcsességgel szólva...

Mindegy hogyan lesz, már tényleg mindegy! Nem érdekel. Egszerûen semmi mást nem akarok már, csak azt, hogy ennek az állandó GÖRCSNEK vége legyen!
Csak ennyit akarok! 

Bõgök.

Nagyon fáj, hogy nem tudtam boldog, békés gyermekkort biztosítani a gyermekeimnek................... El kellett válnunk. Én is majdnem beledöglöttem (a gyerekeim hiányába) de most, mikor Albi képeit nézegetem, elszorul a szívem. Nem tudok megbocsájtnai magamnak. Nézem a gyönyörû, vakító kék szemeit, az õszinte arcát, jóságát. És akkor eszembe jut, amikor a családterápián azt mondta (a hogyan érezte magát mikor anya nélkül kellett élnie?) hogy "ÖKÖLLEL VERTEM A MELLKASOM, MERT MEG AKARTAM HALNI!".............................................................................................................................................................

Igazán van a bûnökre feloldozás, Istenem?
És mikor?

És én mikor tudok végre majd megbocsátani magmnak????????

Ma reggel édesapja leköltöztette Édes Kisfiamat, Albertot a koleszba, Szegedre.

Alig bírtam ki Erzsi mamánál a búcsúzkodást sírás nélkül. Pici kis csomagra futotta most csak, sokat bátorítottam, mondtam, hogy hívni fogom, ami kell mindig diktálja be nekem, hétvégére beszerzem. Vasárnap ebéd nálam és jövõ 7végén nagy csomagot fog kapni! Megölelgettem -vagy ötször...

Drága kicsi Kincsem, Szívem Csücske. Nem szabad ilyet mondani, de a legkedvesebb gyerekem... *sóóóhaj*

Már kibõgtem magam(ból egy adagot). Ma még fogok. Most vette el tõlem Õt másodszor az élet, bár most azzal a reménnyel és hittel engedtem útjára, hogy szárnyai fognak nõni! :)

Szeretlek, Kis Csillag! :)