Szerda délután meló után repesztettem haza. Fél óra múlva itt volt a tanítványom, mikor végeztünk pattantam a drótszamárra ismételten, mivel oda akartam érni a nyamvadt néptáncos szülõire!
Utálom, de musz volt mennem: papírokat is kellett leadni meg a bizit. Nem az én világom a sok nyalis anyuka, de... Szóval siettem.
Kitekertem a belem mire a városba értem 12 perc alatt, de megérkeztem idõre! (Közben a körtebefõzésem váratott magára. Vagyis hát várt rám.)
Elég kevés szülõ érkezett. Én nem értem az embereket: ezeknek semmi sem fontos? Mindegy! Én királynõnek éreztem magam, hogy mindig, mindenhol, idõben ott vagyok! ;) Mondhatni faszaanyuka-fílingem kezdett lenni! ;)
Mindaddig, míg az egyik megkérdezett lófráló szülõ kérdésemre nem közölte, hogy "nem, nem lesz ma semmiféle megbeszélés! A szülõi meg múlt hét szerdán volt"!!! Mííííí??????
OLI, AGYONVÁÁÁGLAAAAKk!!!!! :D
Mit is mondhatnék kedves szülõtársaim?!? Semmit se higgyetek el a kölykeiteknek, csak ha írást hoznak róla!!! :P