Bõgök.
Nagyon fáj, hogy nem tudtam boldog, békés gyermekkort biztosítani a gyermekeimnek................... El kellett válnunk. Én is majdnem beledöglöttem (a gyerekeim hiányába) de most, mikor Albi képeit nézegetem, elszorul a szívem. Nem tudok megbocsájtnai magamnak. Nézem a gyönyörû, vakító kék szemeit, az õszinte arcát, jóságát. És akkor eszembe jut, amikor a családterápián azt mondta (a hogyan érezte magát mikor anya nélkül kellett élnie?) hogy "ÖKÖLLEL VERTEM A MELLKASOM, MERT MEG AKARTAM HALNI!"............................................................................................................................................................. 
Igazán van a bûnökre feloldozás, Istenem?
És mikor?
És én mikor tudok végre majd megbocsátani magmnak????????
