Elkísértem a Húgomat Szegedre a klinikára, mára volt idõpontja.
Nagyon hálás volt a Kicsi Szentem, amiért elmentem vele, vizsgálatok után elvittem ebédelni, lófráltunk egy rövidet, majd hazabuszoztunk.
Mindig kellemesen telik az együtt töltött idõ, sokat rötyögtünk szokás szerint, végigdumáltuk az utat, rég nem beszélgettünk ennyi idõt. Sajnos!
Hhhhh. Most bõgtem ki magam, mert még ott helyszínen olvastam a leleteit: olyan csontritkulása van 34 évesen, mint más nõknek a menopausa után, a gerincében jelentõs csontveszteség alakult már ki, gyomorfekélye van, gyomorsava, refluxa, 148 centi, s a hormoinkezelés (hogy nõjön) teljesen tönkretette, már gyerekkorában állandóan migrénje volt. 15 évesen emberfej nagyságú cisztát operáltak ki a méhébõl, plusz eltávolították a jobb petefészkét. Soha életében nem menstruált, mellesleg kisgömböccé hízott, holott nálunk a családban mindenki magas, vékony! SENKI nem hajlandó elismerni, hogy a4 éven keresztül történt, kísérleti hormoninjekciók mellékhatásaként! 
Meg plusz egyéb bajok...
Augusztus végén még két vizsgálatra kell visszamennie, akkor lát majd (az egyébként rendkívül aranyos, normális, alapos) doktornõ teljes képet Róla...
Istenkém, nagyon sajnálom Húgit... Megsirattam szegénykémet...
