Tegnap este tényleg letettem nehéz terheimet.
Nem vagyok ügyes. Igazából Istennek köszönöm, Aki levette rólam ezt a tonnás terhet! Sötét teher volt!
Egyszer, egy nagy szerelem után, akirõl azt gondoltam az Igazi volt (mai napig ezt gondolom!) öt kemény évig búslakodtam, szenvedtem mélységesen.
És itt is látok, olvasok embereket, aki évek óta hordozzák súlyos bánatukat, szerelmi csalódásukat, ürességüket. Együttérzek mindenkivel! Én csak annyit tdok alegalázatosabban, legõszintébben javasolni nekik és mindenkinek, hogy bármennyire is fáj és akármennyire is nehéz és pont ezért talán: szólítsák meg a teremtõ és tenyerén ringató Istent! Segíteni fog, úgy, ahogy semmi, senki más nem tud!
Lelki békét és nyugalmat fognak kapni, és igazi megkönnyebbülést. Tiszta és felszabadult, vidám lelket, az újrakezdéshez! :)
Én most úg yérzem magma, mintha legpihentetõbb álmomból ébredtem volna, életem legszebb napjára, örömmel és teli energiával! Mit aki szépen felöltözve kilép a kapun a napsütéses reggelbe, és lehunyva szemét teszi meg elsõ lépteit a mai napba, s mosolyogva tartja arcát a simogató, kellemes szellõbe. :)
Megszabadultam! :) Köszönöm, Istenem!
Adj szabadságot mindnekinek, aki vágyik rá és kéri!
