Jaj, de boldog voltam tegnap este! :)

Megelõzõ bejegyzésemben röviden, de hangot adtam pszichés és egyben fizikális állapotomnak.
Szörnyen voltam... :( Annak ellenére, hogy Olonka barátnõmnél vendégeskedtünk szombat délelõtt, és mennyei ebéden voltunk. Du. Olinak még fellépése is volt a szomszéd faluban, arra is kapkodni, készülni kellett, s a szédülésem nem akart múlni. Rosszul éreztem magam.
Ledõltünk kicsit. Mindketten! Elaludtunk.
Azt a nyavalyás (elõzõ esti fellépésen le(málna)fagyizott néptáncinget most két perc alatt kivasaltam, és izsgyi elzavartam otthonról szegény Gyereket, az én bringámmal, hog ymindent el tudjon vinni magával a buszig, s majd onnan a két szomszéddal odébb lévõ faluba is.

Gyötört a lelkifurdalás. Mercit megkértem, nyargaljon utána, mert én nekem nem volt erõm a kapunál tovább kisétálni, bedõltem az ágyba. Mercim szerencsésen teljesítette a küldit. Rendben meg is volt a fellépés, kis vendégséggel.

Közben, este 7 körül megérkezett Lackóm is, én meg olyan mindenmindegytöklevert állapotban fogadtam, vacakul néztem ki, s kábé úgy is éreztem magam.
Odaheveredett mellém az ágyra, illatosan, szépen megborotválkozva, kedvesen, mosolygósan... Olyan kellemes érzés volt, mikor átölelt, már attól megkönnyebbedtem.
Kisvártatva megkérdi: "Elmenjünk Vincéhez vacsorázni?" Felcsillant a szemem: "Igeeeen!" Körbepuszilgattam nagy örömmel, mint egy kis csitri. Õ is örült! :) "Na jó, akkor gyorsan menjél fürdeni!" És végig moslygott! :) Én meg úg ymeghatódtam, hogy kipotyogtak a könnyeim a fürdõkádban! Mégis csak nagoyn szeret! Látta mennyire magam alatt voltam délután mikor beugrottam hozzájuk, és Õ az, aki igazán együttérez velem, aki aggódik miattam, akinek fontos vagyok. Meg kell állapítanom, Õ az, aki a legjobban szeret engem!

Mikor végeztem, beugrottam mellé az ágyba, jól rugózik, ott csitriskedtem még neki, meg puszilgattam, Õ csak kuncogott, és csókolgatott! :) (Két hülye egy pár!!! :))
Mikor már kocsiban ültünk, cirógattam az arcát, és mondtam neki, hogy most teljesen elvarázsolt, és nagyon örülök! :) Boldogan mosolygott rám -olyanok voltunk, mint két szerelmes tini!

Közben megosztott velem egy nagoyn kellemes hírt: a tesójáék újból összejöttek! Hurrrááá! :) :)

Vince bácsi étterme tõlünk 35 km-re lévõ városban van, csodás a táj naplementekor, jók az illatok, a sok zöld mezõ, meg tehenek, meg erdõk, és minden! Mondtam is Lacinak, hogy annyira jólesik kimozdulni!
Beszélgettünk a párkapcsolatokról (húgáék révén adta magát a téma) és megállapítottuk, hogy nincs az az ember, akit ne lehetne megunni, akinél ne lenne szebb, jobb, okosabb, szexibb, humorosabb. De ha ezt tudja az ember, és elkötelezi magát a másik mellett, és MINDKETTEN tesznek a kapcsolatukért, akkor megújul minden, és folyamatosan jól érezhetik magukat egymással. Meg hogy nem a szerelem a minden, mert az hol fellobban, hol halványabban parázslik, hanem a szép, egyszerû (egyszerûen szép) hétköznapok a lényegesek! :) Lényeges még, hogy azt is megtegyük a másikért, ami nekünk nem okozza ugyan a legnagyobb gyönyört, de tudjuk, hogy a másikat boldoggás tesszük vele. Bólogatott. Felhoztam neki példának, hogy én se élvezek el lélekben a Tankozástól, de szívesen odaülök mellé a gép elé, mert tudom, hogy õ meg imádja ezt játszani! :) Nevetett... ;)
Cirógattam a vállát meg az arcát, s megerõsítettem abban, hog ybármit megtennék érte, hogy boldog legyen!

Ott Vincénél is szépen telt az este, jót ettünk, könyveket nézegettünk, a tulaj-séffel beszélgettünk, aki meg is jegyezte, hogy "látja, amit lát!" "A Laci imádja magát!" (???Hmmm... ;)) "Mibõl gondolja?" -Látom! -De mibõl? Hát, ma is elhozta vacsorázni ide, nem? :P Késõbb is megjegyezte, hogy látja, amit lát! Hogy jól megvagyunk! Igen! :)

Itthon összebújtunk, nagyon ölelt. Védve, szerelmesen, féltõn.
"Nagyon örülök, hogy rád találtam!"