=ÖNMARÁS! éS egyre szörnyûbb! :(
Részemrõl.
Amikor semmi, jelenidejû, konkrét okod nincs, csak mindig megkínzod magad valamivel a múltból. Nem tudom miért csinálom, az pszchológus biztos megmondaná, de nem jutottam el hozzá, majd csak jövõ kedden. Alig várom, mert már bugyog bennem a kaka.
Nem, Neki nem mondok semmit, csak karmolom magam mindenfélével.
MIÉRT??????
Lehet, hogy tudom az alapokot (nem értékelem magam túl sokra, és nem hiszem el, hogy igazán, õszintén szerethet valaki -önmagamért) meg a természetrajzát, de nem tudom kordában tartani magam, és a helyzet egyre súlyosabb.
Mi minden sz*rt képes az ember mûvelni SAJÁT MAGÁVAL, hogy még véletlen se legyen jó neki.
Hol a megállj? És mitõl???
Nah, most minden okos(ság) szólhat!!!! :) Kérem!
