Tegnap kellemes délutánom volt itt, a Napköziben, mert csak Eszterkém, a rendes-aranyos kislányom jelent meg, s nyilvánította ki felém tanulási szándékait. Hallelúja!!! Közben kreáltam még vagy tizenkettõ hópihét -fehér papírból. És tényleg: tényleg nincs két egyforma hópihe! :D Képtelen lennék kettõ egyformát kivágni...
Szóval a Pumuklis dizájn az ablakokon majdnem kész, mármint három ablakon. Még felteszek mindjárt szürke hófelhõket, alkotok még tizenegy hópihét, és ezek befejezve. A negyedik ablak holnap-holnaputánra készül el.
Most azért bátokodtam gép elé ülni mert csak egy (1) gyerekem van, s már megetettem, játszottunk, épp rajzol, szóval kiszorítottam negyed óra önös "magányt" magamnak a délelõttbõl. Ma a -hópelyheken kívül- még az elõtéri dekorációt is le szeretném cserélni, remélem este 5-ig meglesz! (Szorítsatok!)
A tegnapi nap legnagyobb csodája az volt (mostanság naponta érnek csodák!!!) hogy megegyeztem a fõbérlõmmel. A sztori lényege nagyon egyszerûen púrias, és annyi, hogy nem tudok neki ebben a hónapban 85 ezer forintot kiperkálni, azon okból adódóan, mert ennyi a fizim, másrészt már rég elköltöttem sóderra, cementre, laminált lapra, annak szivacsára, szegélylécére, ecsetekre, hígítóra, a kõmûves bácsinak adtam egy kis pénzmagot, meg Öcsémnek, miegyebek. Szerencsémre a fuvaros(om) nem nyújtott még be számlát, de Õt majd valahogy kárpótolom -remélem lesz rá idõm! Mindemellett naponta utaznom kell, és kenyeret is szükséges beszereznem.
Na szóval fel kellett hívnom, hogy megkérjem, hadd fizessek neki részletekbe, meg egyáltalán közölni a végleges tényt, hogy hó végéig kiköltözünk. Gyomorideg. Azt hiszem két órát gyötrõdtem mire fel mertem hívni. Ez számomra borzasztó dolog: könyörögni, blamálni magam a k* pénz(telenség) miatt mindig. De aztán azt gondoltam: több is veszett már Szigetvárnál, így hajrá, elõre! És imádkoztam: Istenem, adj nekem bátorságot, és adj megoldást kérlek!
Évike elsõre felszisszent mikor mondtam neki, mennyit tudok neki adni e hónapban, de a második szava annyi volt, hogy "Megértelek, én a férjem nélkül képtelen lennék megélni!!! Tudom, milyen nehéz egyedülállóként talpon maradni! (Mijaszösz?!:)) És hogy rendben, csa most nem tudja az e havi összeget, mert ép vezet. Segítettem neki, hogy 85. Mondta, hog yoké, lefixáltuk, hogy december végéig kimegyünk, ami nekik is épp jó, mert januárban jön az ellenõrzés pályázat-ügyben.
És hogy hol vettem házat? Oh, tudja, akkor majd ha jönni akarunk be a városba, akkor felvesz engem is meg a gyereket is mert naponta vagy tízszer jön be, és rossz hogy üres az autó (=akkora fehér terepjáró, hogy a látószögemen kívül esik a hátulja, ha az elejét nézem) és bármikor szóljak csak ha jönni-menni akarunk, szívesen segít, és, és, és... :) :) :) (Mijaszösz?!/2) :)
Ez a szikla is leesett a szívemrõl! :) Hála Istennek!
Éjjel Lászlómat kellett azzal zargatnom, hogy vigyen még ki a házhoz, hogy ráírjuk a festékes vödörre melyikben milyen szín van, és melyik szobába való? Édes 22.40-ig dolgozott -délutános a héten- és 11-re ott is volt nálam. Már majdnem elaludtam, annyira fáradt voltam, mert ugye munka után azért lenyomtam két tornaórát is.
Kimentünk a házhoz, Õ még újraélesztette a kályhában a tüzet, én meg irkáltam mi hova. Laci nagyon sokat segített. Negyed 1-re értünk haza. Laci nélkül mostanság nem sokra mennék!
Hát, nagyjából ez volt hétfõn.
