Ma délután 15 órakor süteményezni mentünk Édeskémmel. ;)
Igen, meglehetõsen spontán dolog volt! 
SZÓVAL: mint már látjátok rólam nagyjából, nem vagyok az a folyamatosan otthon rohadni szeretõ fajta. Ilyennek születtem, nem tehetek róla!!! 
Aki meg otthon-rohadósnak született, az sem tehet róla, õ meg olyan. Nah, gubancok akkor kezdenek keletkezni, mikor egy rohadós, meg egy nem-rohadós ember egymásba habarodik, és a kis életüket egymás mellett (-sal) próbálgatják élni. 
Néhányszor már célozgattam Lackómnak, hogy ki kéne mozdulni, ami meg is valósult pár szórakozóhelyen töltött órában, némi kis italozásban, de az más volt.
Tegnap aztán kibújt belõlem a kisördög () és megbeszélte Életkével, hogy na, ez így tovább nem mehet! Én megértem, hogy Õ egyáltalán nem szeret menni sehova, én viszont igen és igénylem, hogy KETTESBEN töltsünk együtt idõt itt-ott, így sürgõsen találjunk ki valami komprumisszumos megoldást, különben irgum-burgum lesz!
Ettõl annyira megrémült a Jóember (nem is ám!:)) hogy eldöntöttük, minden 7végén elnézünk valahova. Túltárgyaltuk, hogy ötven-ötven, így mûködnek a dolgok jól: 100-0 arányban nem mûködnek! MEGKÉRT, hogy ha menni szeretnék valahova, akkor KONKRÉTAN mondjam meg neki, mert Õ nem szeret menni sehova, magától eszébe sem jut programot szervezni. Jó, elfogadom, így lesz! :) Szóval 50% menés (kettesben; a szórakozóhelyes, munkából adódó alkalmak nem számítanak, se a családi ebédek!) 50% rohadás, és mindenki boldog! ;)
Hát. én most nagyon!!! :) :) :) Fini volt a kapuccsínó is meg a franciakrémes is! :)
Remélem Ti is sütiztetek ma! :)
Ui: jaaa, jövõ héten Vincénél vacsorázunk egy közeli városban, utána szombaton pedig mozizás a megyeszékhelyen. Asszem utána lesz az egyik ált.suli bálja.
