Tegnap vendégségben voltunk a gyerekekkel, én vittem a sütit, jót beszélgettünk, de ott is közöltem mindenkivel, hogy nem tudok örülni semminek, s nem is szeretném azt a látszatot kelteni, hogy igen...

Ma elmondtam a gyerekeimnek, hogy mélyen vagyok, most pucolódik ki belõlem a sok vacak, mindenre és mindenkire haragszom, RÁJUK IS, ami el fog múlni, de most lesz*rok mindent. Lesz jobb is, fogok majd örülni is de az még odébb van, és ha tetszik, ha nem, el kell viselniük, plusz van még egy-két mélybeszélgetésünk, ami nem fog jólesni nekik.

Innentõl fogva meg az van, hog ysoha senkinek semmit nem fogok eltûrni szó nélkül, legyen az a leghajszálnyibb bántás i. MERT soha többé nem szeretnék ennyire sz*rul lenni a sok év alatt elraktározott ocsmányságtól.

Sziasztok! Szép napot annak, aki hagyja hogy az legyen neki!