Ha szõrrel keresni lehetne, akkor én már gazdag lennék, mert olyan ütemben nõ a bajuszom, szemöldököm lábszõrzetem, hogy akár el is adhatnék belõle! Kár, hogy ezt sehol sem veszik át, mint az anyatejet például. Pedig akár be is zacskóznám nekik! :D Na jó, nem gusztustalankodok tovább!
Ma délután végre elkészült a fodrászom, Gedeon bácsi legelsõ vadásztörténete! (Mármint az elsõ kilõtt vaddisznójáé, sorban pedig a harmadik írás neki). Hát, ez kemény munka volt!!! Megizzadtam vele, apai-anyai benne van. Persze lehet, hogy másnak ez is kevés lenne, de én kipréseltem magamból, ami kipréselhetõ volt! Most átjár a jól végzett munka öröme, s kellemes felszabadultság érzése van bennem, hogy határidõre befejeztem egy munkát. Na meg hogy többé SOHA nem vállalom túl magam! (Nem a francokat, ezt csinálom 17 éves korom óta!:P)
Gedeonnal úgy fejeztük be a telefonos értekezésünket, hogy akkor szõrt a szõrért, levágja cserébe érte a hajam, úgy jó? Nanáááá, hogy jó! :) :) :)
Szóval elõre van egy ingyen hajvágásom valamikorra. Majd úgy idõzítem, ha készülünk valahova, valamilyen rendezvényre, vagy ahol meg kell jelenni csinosan!
Jajdejóóó, hurrá! :)
Na, megyek óvodai dolgokkal foglalkozni!
Mindenkinek puszi és páá! :)
