Hát ez nem igaz!
Mindig megõrjítenek a múltamból visszatérõ hõs szerelmes udvarlók! :D
Megboldogult randizgatós-keresgélõs korszakomban, annak is valamikor a legelején talcsiztam télvíz idején egy HVCS-vel. Annyira nem jött be a szentem, hogy a közeli bolt körül tett kör után mondtam, hogy bocsi, de én felmegyek, mert fázom!!!
A kedves fiatalember akkor lehetett úgy... mitommén mennyi, ha én most vagyok 40 ugye, akkor õ most 25, így tudom. És írt levelet, hogy még mindig nagyon tetszem neki, és hogy a múltkor látott a városban, és mekkorát dobbant a szíve, és hogy micsoda egy jó nõ vagyok! () Ja, meg hogy egyre szebb vagyok!
Hm. Ki tud az ilyen udvarlásnak ellenállni??? Természetes, hogy válaszoltam neki, hogy NAGYON KEDVES -DE KÖZTÜNK NEM LEHET SEMMI! Mert hûséges vagyok a hülye Lackóhoz, aki mellett testem-lelkem éhezik. Pff. Hülyének lenni TUDNI KELL!
No komment/2. :D
Ui.: jó, de azé' 25 évessel mégsemá, nem???