Napok óta gyötrõ idegbaj kínoz ismételten. Úgy látszik ez nálam hullámokban azért csak elõ-elõjön... :(
VAN oka: a pénztelenség, gyerekeim, pasim (???) meg a nyaralás, és egyéb szörnyûségek, amik nem hagynak nyugtot az életemnek. Azt hiszem a khaky most öntötte el azt a szintet az agyamban, amit elviselni már nem lehet, csak lecsapolni -hogy ilyen szép hasonlattal éljek! :D
Kész vagyok. Egyfolytában aludnék, olyan düh kínoz és emészt és öl (másokat is, akit csak ér!!!) hogy félelmetes. Már második napja alszom a kolleganõtõl kapott Frontinnal (békés éjszaka, nagyon álmos nappal). Persze nyomorult lelkiállapotomhoz nagy lapáttal tett Lackó is, aki megõrjít a hihetetlen önbzalmával, nemtörõdömségével, nagyfiús mellõznitudásával. Az lenne a kulcs a boldog párkapcsolathoz, ha nekem s csak ennyi igényem lenne a másik félre? (Nem csak dugni jön át, mert az esetek 80%-ban nem dugunk!)... Nem tudom mi lenne a jó. Ha ma átjön, eldõlnek a dolgaink. HA átjön... Sz*r van a palacsintában.
Tök gáz érzés és helyzet az, amikor nem tudod a másik miért nem szaggat utánad, hol múlt el nála? elmúlt-e egyáltalán vagy csak te érzed magad szarul? Valszeg utóbbi áll fenn nálam! :(
Gondoljatok rám, légyszi, most nagyon rámfér.
Anix, kissé megzakkanva, és megtörve :(