Jaj, olyan szép a mai nap! :)
Reggel napsütésre, madárcsicsergésre ébredtem, széles mosollyal, és egy csomó kellemes emlékkel a szívemben!!! :)Jó sokáig lustálkodtam, ez is jólesett!
Ma jönnek Pici Babáim ebédre, egyre, már fele kész, közben mosok, felmosok és egyebek. Meg átszaladtam Icuhoz zöldségekért is.
Mindezek közben egy szép csúnya fiúról álmodozom, aki annyira kedves és szeretnivaló, hogy el sem tudom mondnai! :) 
Õ meg ezerszer elmondja, mennyire örül nekem, és mennyire szeret velem lenni, és olyan jó, hogy rámtalált,és ha tudta volna hogy egy ilyen csinibaba lakik a szomszédban, akkor mindig erre sétált volna! :D És már rég együtt lehetnénk, és effélék! :) Tisztára meg vagyok hatódva, és valami olyasmi hogy boldog vagyok! :) Elhalmoz ajándékokkal, Istenem, annyira jó!
Tegnap megnéztem István oldalát a társkeresõn, kíváncsiságból. Rá szoktam nézni idõnként, de katasztrófa. 
Az az ember totál ki van borulva!!! Most még csalódottabbnak, töröttebbnek, lelkileg még sérültebbnek látom, mint legelõször, vagy mint azidõ alatt míg együtt voltunk. Tegnap azt gondoltam róla, hogy ez az ember a képe alapján marha közel áll a begolyózáshoz. Bár nagyon megszenvedtem, mégis tökre örülök, hogy megszabadultam tõle!!! Hogy miért? Mert azt érzem róla, hogy a komoly lelki bajai nagy részének õ maga az okozója, a bazi nagy makacsságával, a hajlíthatatlan konokságával. Hát egészségére!!! Ijesztõ a fotó amit újonnan kitett magáról...
Nem baj!!! Az én Édes Picim (a maga 190 centikéjével) nagyon is normális, korrekt, szókimondó mégis finom, jólelkû, segítõkész, nem makacs, nem idióta, nem lelkisérült, nagyon is jól tudja mit akar az élettõl, mik a céljai, a múltja lezárt, rendezett, egyszerûen csak vágyik a boldogságra, mint mindenki más, normális átlagember. Pölö mint ahogy én is... :)
Hát ennyi: tök jó átlagosan boldognak lenni egy nem átlagos, hanem "dejóóó" vasárnapon! ;) :) 
