Ma elolvasgattam a Pistvános bejegyzéseimet, mindet. Hu, nagyon jó hatása volt!
Jó volt látni egyben, hogy mennyire bizonytalan ember! Ez jött le, ahogy elolvastam mindent. Az izgágasága, a nyomott hangulata, a lezáratlan múltjának a keserûsége. Gondolom ezek miatt nem tudtam lobbanni rögtön az elején! (Még csak leveleztünk, mikor mondtam neki, hogy fortyog benne a múltja, teli van dühvel, keserûséggel, és nem zárta még le, nem dolgozta fel, nincs túl rajta! Nem gyógyult meg a lelke!) Mi a csodának vágtam akkor mégis bele??? Hülye Anix!!! 
(Persze megvan, hogy miért, mert idõközben megszerettem, a hibái ellenére is!)
Én kezdettõl figyeltem az eseményeket, lassan olvadtam ki, és mire nagy nehezen ráadtam volna a fejem, és hinni kezdtem volna neki, mire megkedveltem, véget is ért az egész. Az egész vacakság!!!
Átolvasva az eseményeket, bár meghatóan szépen zajlottak, magamnak tudok igazat adni: ez az ember még nem kész kapcsolatra, és sajna az sem meggyõzõdésem, hogy valaha is az lesz-e? Nem vagyok biztos benne, hogy alkalmas lesz rá! Miért jósolok ilyen sötét jövõt neki? Mert egyre inkább úgy érzem képtelen (nem akarja) rendezni az ügyeit, a konfliktuskezelése abból áll, hogy bedugja a fejét a homokba és durcul. És egyre mélyebbre dugja, és még mérgesebb. Nem beszél meg dolgokat, csak magában dönt és kész, és az van, azt kell elfogadni...
Makacsságát és kérlelhetetlenségét számtalan apró jelbõl szûrtem le: hogy semmire sem reagált, hogy egy nyamvadék sms-t nem volt hajlandó írni, hogy naponta-kétnaponta megnézi az oldalamat a társkeresõn. -Minek?-
Aztán miután õt is, lányát is letöröltem Frászról, még egy hónapig láttam miket tettem ki neki üzifalra. Ma láttam, hogy letörölte õket... Erre én meg letiltottam, tehát meg sem találhatjuk egymást egyáltalán, ami azért jó mert lehetõségem sem lesz rákeresni a béna fotójára és nézegetni vajon van-e új ismerõse? Mert ne érdekeljen már!!!
Lelkisérült, trotty, akinek nincs annyi mersze sem, hogy megmondja egy egyszerû, hétköznapi nõnek, hogy mi a véleménye... Mit tudnék én vele kezdeni komolyabb gondok esetén??? Meg egyáltalán?
Én sem vagyok tökéletes (jahj de nagyon-nagyon nem!) de beszélni legalább lehet velem, és elsimogatni a problémákat. (Megoldani) István sok mindenben teljesen rugalmatlan volt. Pölö mikor itt felejtette a telefonját nálam: hát alig akart belemenni, hogy Csabimmal elvigyük neki félútig -ami számunkra nem jelentett erõfeszítést-mert az annyira NEM ROMANTIKUS!!! (???) :O 
És hiába állította, hogy alig várja, hogy együtt töltsünk egy hétvégét nála, valójában soha nem hívott meg, hogy menjek el! Stb., stb.
Aztán ma elegem lett. Azt hiszem a dolgok átolvasása után, meg hogy ÍGY kellett felszívódnia, miért nem lehetett elmagyarázni, egyszer szemtõl-szemben megbeszélni? Meg aztán meg is sértõdtem, hogy mi van? Még õ törli le az aranyos kis zenéimet, amiket küldtem neki, meg lehet aszívecskéket is? (Biztos is, csak azokat már nem láttam, ugye)
Hát akkor pajtikám, soha többé, semmilyen formában!!! Ss légy boldog, AHOGY TUDSZ!!! Kevés esélyt adok rá neki -ilyen mentalitással.
Na szóval ez volt az utolsó utáni utolsó "élmény", ami hatására TELJESEN KIÁBRÁNDULTAM!!!
Sajnálom a rá pazarolt idõt, és a keserûséget, amit okozott nekem...István süllyesztõbe dobva! Boldogságra készen állok! :)
JÖHET A KÖVETKEZÕ! :) ;)
