Hát eljött a ma reggel is, már a cégnél ülök és várom az elsõ gyermeket. Remélem ma késõn jön!
Legszívesebben otthon maradtam volna, és zuhany után nem a korai buszhoz, hanem az orvoshoz vettem volna az irányt!
Talán majd délután!!! Aztán kupálódhatok hévégén, hétfõn meg jöhetek félgyógyultan (félbetegen) a hülye Évikéhez, hogy szívja a vérem tovább...
Néha annyira nem tudom szeretni az életet, néha annyira elkeseredett vagyok! :( Otthon kellett hagynom a gyerekeim reggeli nélkül, közös indulás, beszélgetés nélkül,a húgom migrénnel, a megizzadt ágynemûmet, csere nélkül, jaj de utálom ezt...
Na megyek, érkeznek....
