Remélem "megúszom szárazon", és nem fulladok meg az éjjel!!! :( :( :(

Bár tegnap még meg kívántam halni, a helyzet mára annyiban javult, hogy már nem érdekel semmi -a meghalás se! Csak hát ne így kelljen már, jó? :O :P

Tegnapelõtt reggel arra ébredtem fel, hogy *LÉÉÉÉLEGZETVÉÉÉTEL* és mint amikor a harmonikát nagyra kihúzzák és belétódul a levegõ, én is akkora levegõt vettem. Fulladok, basszi.

Pár éve közel álltam a tüdõgyulladás azon esetéhez, amikor kaövetkezõ állomás a kórházi lélegeztetõgép. Ha bajom van nem folyik az orrom, nem tüsszögök, semmi elõjel, elkezdek nehezen lélegezni. Nagyon klassz :P :(
Mindez ma estére odáig fajult, hogy nem merek köhögni, annyira fáj a torkom, nyilall és mintha szét is hasadna ha rákezdek, másrészt meg annyira nem szakadozik fel, ha igen, akkor meg se fel se le. (Jaj, most gosztustalan vagyok, bocsánat!) Csak szóval be vagyok f*sva, mert orvosnál nem voltam, és fullákolok! :(

Ilonkám hívott elõbb valamiért, ekkor rákérdeztem, hogy van-e valamilyen otthon, mire mondta, hogy van. Küldött is a gyerekeimmel Doxycylin-t és lándzsás útifû szirupot. Bevettem õket. (Ja, gyógyszerész a Lelkem) Remélem hatnak, mert nem kívánnék fulladásos halállal möghóni: nagyon sz*r érzés, és mód felett IJESZTÕ. Tökre be vagyok tojva, hogy mi lesz velem.

Jóéjt Mindenkinek!

Anix, rettegve a fulladástól... Még jó, hogy itt vannak a gyerekeim, legalább õk is félnek kicsit! :P