Nemrég ment el István :)
Nagyon szép délutánt töltöttünk együtt! :)
Voltak a találkozásunknak be nem tervezett "részei", de így volt jó és kerek! Mintha semmi sem véletlen történt volnaúgy, ahogy történt! ;)
Mintha Valaki úgy alakította volna az eseményeket, ahogy alkulniuk kell! :)
Például, hogy (miután megérkezett a nagy hóban!!! és egy órát várt rám a cukiban -mert egy órával hamarabb ért ide) Olivér még itthon volt! Megismerkedtek. Nem éppen gondoltam második randin bemutatni a Gyerekemet neki... 
Hát ez most így lett! Aztán jött egy telefon Mercitõl is, hogy tudnám-e fogadni 1-tõl 3-ig? Mondom igen, de itt lesz István is! Nem csinált belõle problémát, jött! ;) Tündéri volt, mint mindig!!!Lükéskedett, viccelõdött, kedvesen elbeszélgettünk, az ölembe ült -szóval borzalmasan természetesek voltunk!!! :D
Mercédesz még készülõdött mikor mi leléptünk, bár azt mondta, hogy nem enged el minket!
Meglátogattuk a Gímszarvas Vendéglõt, ami itt, Piripócson a legpatinásabb hely, gyönyörû szép és ízléses, országos színvonalú. Na és a kajaaa! 
Akkora adag csirkét kaptam egy tepsiben (retro!!!) hogy még haza is kellertt hoznom belõle! :D Áhh, minden szép volt! :) Bent gyönyörködtünk a széphelyben, a jó zenékben, kint esett a hó, az autók lassan csúszkáltak, jóízûeket beszélgettünk, egyszer meg is fogtuk az asztal fölött egymás mindkét kezét! Annyira természetes, és annyira egyszerûen-szép volt minden! :)
Ezután visszacsúszkáltunk a kocsihoz, és megkérdeztem, ez-e az idei elsõ hó? Azt mondta igen! No, akkor meg kell, hogy mosdassam, ha jövõre is szép akar lenni! :D Így picit bedörgöltem az arcát a fagyos-hideg hóval. "Na hát ezért utálom a telet!" -mondta... 
Hazakocsikáztunk, áhhh, tisztára, mint a mesékben: a kedves Herceg szép és meleg (!) autójában az ifjú szerelmes pár, nagy hóban kocsikázik a boldogság felé, miközben még mindig hull a sûrû hó.
Fent a kanapén ülve beszélgettünk, késõbb megettük Erzsi mama palacsintáját, kávéztunk, és beszélgettünk tovább. Majd megint kávézott Õ, és ismételten csak beszélgettünk, és... ;) Hoppá-hoppá -csókolóztunk, de csak egy nagyon icipicit ám! :P ;)
Szóval így telt az egész délután, este. Amit csak lehetett átbeszéltünk.
Egyre szebbnek látom, és rettentõen kedvesnek, és hibátlanul jó embernek!
Most már azt érzem, hogy nem szeretném elveszíteni! Még mindig nem vagyok szerelmes, de majd az leszek, ha ez így folytatódik, minél többet tudok Róla, annál jobban kedvelem! :) 
Tisztelem. És ezt Õ is többször említette nekem, hogy csodál bennem ezt vagy azt!
Nehezen indult meg hazafele, mert olvastam az arcáról, hog ysok mindenen hezitál, és faggattam is. Nem tudom mi lesz? Még fordulhat vissza is a dolog... :(
Mondtam Neki, hogy ha a folytatás mellett dönt (amiben a cseppnyi bizonytalanságot az okozza számára, hogy mi lesz késõbb, ki fog költözni?) akkor jövõ szombaton hozza a kisfiát is (nála lesz hétvégén) vagy ne jöjjön Õ maga se!
A lelkem még zilált és kesze-kusza kissé az érzelemvilágom, de mindenképp az eszemre és a józanságomra szeretnék hallgatni, és ha a Jóisten akarata is ez, megmaradni ez a férfi mellett! Szóval szorítsatok, hogy jövõ szombaton Oli-Dani-István-Anix négyesben ropogtassunk sültcsirkét és gumicukrot nálam! ;)
Pápuszi és szerike Mindenkinek:
Anix, kiegyezve
