Valamit kellene (t)ennem szorongás ellen. 
Ez már kóros, ami nálam van! :(
Mindentõl félek és mindentõl rettegek, és egyúttal mindent utálok. Rosszul érzem magam itthon, feszengek, hogy csak nehogy jöjjön valaki (szomszéd vagy ilyesvalaki) utálok melóba járni, rühellem az esti tornaórákat, hogy még akkor sem lehetek nyugton a saját lakásomban, és idegeneket kell beengednem.
Nyugtalanít, hogy még fõznöm kell, még teregetni, vasalni, cikket írni, papírokat összeállítani, nagynénémhez bicajozni és temetésre menni, és nagygenerált végezni magamon, és készülni a holnapi foglalkozásra, miegymás. És hiányoznak a gyerekeim, és a vidéki élet, ami számomra kertes házat jelent, bármennyire pici kerttel is. (Már most töröm a fejem egy kis lepukkadt parasztház megvásárlásán, amiben valszeg kályhába kell majd begyújtani, meg nincs bent víz, de meg akarom venni, mert nem akarok megkukulni, ebben az egyébként nagyon szép és k*rva drága lakásban -panelcicaként, ami nem az én életformám!
Nem tudom mit tegyek, hogy az életem ne állandó gyomoridegben teljen??? 
Fogalmam sincs más hogy csinálja, hogy néha jól is érzi magát?...
Néha kitépném szívem, lelkem, néha eldobnám az életem, mert annyira utálok létezni is... És csak mégrosszabb lesz! Nem tudok szembenézni ezzel... Gyenge vagyok!
Erre már gyógyszer kell! Be is kapom a lesz*rom tablettát, mert másképp nem tudom elviselni, és sehogyse jutok elõre, ha beledöglök se.
(Indulok a temetésre)
