Eléggé lájtosan írogatom a blogomat mostanában, nem mintha nem lennének események az életemben, és sok mindenen gondolkodom is.
Inkább az az igazság, hog ynincs kedvem írni, kissé zárkózottabb lettem mostanában, ieg aztán van kinek kibeszélni a gondjaimat. Persze volt moindig is, d emostanság elegendõ az élõ lelki támasz! :P
Írni szeretek! Nagoyn is, talán jobban, mint beszélni. Írásbna mindig ki tudom magam fejezni és ki merem magam fejezni, élõszóban nem mindig sikerül...
Mindegy is, csak arra gondoltam valamit azért Rátok hagyományozok a gondolataimból, mert ahogy végignézegettem mirõl írok mostanság, az elég szûkkörû! :D :P :D
Nem szeretném, ha csak ennyi jönne le rólam, hogy nyafogok, nincs pénzem meg nincs hapsim aszt ágyesz-bugyesz! 
Mert azért ennél sokkal szélesebb skálán mozog az életem, és a sok negatívum mellett telis-teli van jó dolgokkal, élménywekkel, mindennapi apró örömökkel.
Reggeli cappuccinózással Hugival, Gyermekeimmel töltött szép estékkel, és a munkahelyemen is vannak szép pillanatok (percek, sõt néha félórák!:D) amíg idióta kolléganõm ki nem akaszt! 
A fõnökasszonyom egy földreszállt angyal! :)
Ma imaházba készülök Olivérrel és Mercédesszel, feltöltendõ kicsit a lelkemet, és elemelkedni errõl a nyomorûságokkal teli Földrõl kicsit az Isten közelébe, aki teljesen leszûri, felfrissíti a gondolataimat, átalakítja a kedvemet-hozzáállásomat, akire otthagyhatok bajokat, a szomorúságot és új erõt kapok a holnapokhoz, és a mához!
Nagyon sokat filózom azon, kinek miben tudok segíteni, akár anyaiakkal (hát, igen ez most furán jön ki tõlem, de igen: tudok segíteni) akár egy jó beszélgetéssel, segítséggenyújtással.
Nagyon jó barátnõmnek például abban tudtam segíteni a múlt héten, hogy asztalost szereztem neki, mert akivel lebeszélte a galériaépítést, cserben hagyta. Szereztem neki kárpitost is, és telefonszámokat adtam a bútorkereskedõhöz, és szereztem neki takarítónõt! :) Õket mindi ismerõsi körbõl. Próbáltam arra is figyelni, hogy segítsek annak is, aki rászorul kis pénzre, ha elmegy hozzá takarítani, ezért annak a bizonyos valakinek szóltam. Jó érzés "segíteni"! Ha mást nem is tudok adni, de szeretem arról biztosítani az embereket, hogy számíthatnak rám!
Nah, önfényezésbõl ennyi. :P Csak mégis úgy éreztem, hogy valmai komolyabbat is kéne már írnom magamról, nehogy úgy tûnjék egy idióta, laza felfogású nõcikevagyok. Nem vagyok! Mindig mindenen képes vagyok nevetni, ezt nagyon-nagoyn köszönöm aJóistennek, hog yilyen természettel ajándékozott meg (különben már rég megbolondultam volna!) de mindig mindenért és mindenkiért mélységes aggódást tudok érezni! Ilyen a mindennapi életem, inkább ilyen a jellemem.
Szép szombatot Mindenkinek! :)
Anix, a véresen komoly felfogású nõ, aki állandóan vihog! :P :):)
Pussz!
Ui: van egy diszklaviaturia nevû, nagoyn alattomos betegség, amely a gépelt szöveget írók körében ütötte fel a fejét. Sajnos én is ebben szenvedek.:( Ez eg yúj fajta betegség, a tünetegyüttesek alapján NÁLAM fedezte fel elsõként az orvostudomány... Tök jó, mert így nem kell elnézést kérnem a sok elütésért, amit nincs idõm korrektúrázni! :D Majd ha lesz, azért kijavítom... Na puszika!
