A délutáni tanulóimat nagyon bírom, annyira édesek!!! :) Mondom: az iskolásokhoz értek, legalábbis beképzelem magamról, hogy értek hozzájuk! :P Szeretek velük foglalkozni, értelmesek és AKARNAK tanulni! Nem hisztiznek, nem rinyálnak, nem hívják az anyjukat krokodilkönnyekkel a szemükben...

Cukorfalattyaim egyike Kristóf! Hatttalamas szemekkel, de tényleg akkorákkal, hogy az már tényleg bociszem! :) Kis visszafogott, mosolygós, nagyon huncut gyerek, és kölcsönösen bírjuk egymást! :)

Ma öszefoglaltunk töribõl, és kérdeztem kifele a feudalizmust Tõle. A céhekrõl beszélgettünk éppen, amikrõl ugye az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy ragaszkodtak a kiváló minõséghez, így a kontárokat ki tudták rekeszteni maguk közül!

Kérdem Kristófot: mihez ragaszkodtak a céhek? (Próbálom a szájába adni a szót...) "A jó ..."??? Erre rávágja:

-A jó közérzethez!!! :D

A következõ benyögése se volt piskóta, mikor egy keresztrejtvényt töltöttünk ki. Kérdés: szerzetesek lakhelye. Nyolc betû. Erre elkkezdte beírni, hogy ISTÁLLÓ! :D Nevetek. "Miért, nem az?" -kérdi. "Én a kolostorra gondolok" -mondom én. "Jaaaa, tényleg!" :)

A földesúri hierarchia bonyolult volt, de azért nem annyira. Élén a király állt, majd a hûbérurak, stb. Kérdeztem Tõle, hogy ki állt a feudális lánc legfelsõ fokán? Máris jött a mindent vivõ válasz:

- A FÁRAÓ! ;)

Több kérdésem nem volt... :D