Na, ma kiakadtam hisztis picsák óvodájában! :(

Tudtam én, hogy nem nekem valók a másfél-két éves gyerekek, mert az iskolás korosztályhoz értek, és õket "bírom idegekkel", de ez ma ki is borult...

Blöööeee... Utálom a kis csitrijeit... Neveletlen, kényes, mindenért rinyáló, viselkedés-zavaros gyerekek. Kevés kivétellel mindegyik! Mertem rászólni az egyik kiscsajra, és akkora patália lett belõle, hogy ihaj! Képes volt csípõbõl elkezdeni üvöltözni! Vááá-vááá... (hangot utánzok). Az igazán szép meg az, hogy kollegina rendre a szöges ellentétét engedi meg a gyerekeknek, mint amit én mondok! Undorítónak tartom pláne egy vallásos embertõl! :(
Ma ott borult a bilcsi, amikor hazaindulás elõtt nem engedtem meg a fent említett kislánynak, hogy nekilásson gyúrmázni (amit reggel csináltunk) mert ahhoz asztalt kell nylonozni, elõskészülni, ez hozzávetõleg negyed óra. Utána elpakolni, a földrõl galacsnokat szedegetni, összepakolni (és ugye ezt kimondatlanul is én nyertem volna, annak ellenére, hog yõ engedte meg nagylelkûen a leánykának). Odarohan kolleganõhöz, aki mentem rávágta hogy nyugodtan, Mérike! Miiii?  Megkértem kolleganõt, hogy ne engdje már meg neki, ha én elõtte azt mondtam, hogy ne!!! Erre rámförmed, hogy ne beszéljek vele ilyen hangon a gyerekek elõtt!... Nah!..........*síp*

Most tisztáztuk le a dolgot, hogy mennyire fontos, hogy ketten egyet mondjunk a gyerekeknek, erre az volt a válasza, hogy ne magamat nézzem, mert ez az egész nem rólam szól!!! (:D) És hogy Mérike folyton úgy megy hozzá, hogy engem nem szeret!... *síp* Oké..... :)

Nos, nem tudom mi tévõ legyek??? Azt hiszem ebben a pillanatban feladtam azon elveimet, hogy amennyire lehetséges, neveljük a gyerekeket. Például mindazok mellett, hogy naximálisan a kedvükben járunk, kipakolunk nekik, folyamatosan szedjük utánuk a játékokat, játszunk velük, énekelünk, mondókázunk nekik, dajkálgatjuk õket, etetjük, teljesítjük a kívánságaikat, emellett azért rájuk szólunk, hogy ne verjék agyon egymást, ne tépjék ki egymás kezébõl a játékot, és hogy ne hajigálják el a cipõiket, mert a helyére kell tenni õket!

Eddi azt gondoltam, ez így jó. Most megyek meghasonlani, és holnaptól senkire se fogok rászólni, mert én annyira k>szott jó pedagógus leszek!
Ezért fizetnek a szülõk.............................