Van egy gyönyörû, hiper okos, szálkásan izmos, magas, sportoló, úszóbajnok, kedves-édes, határozott, karakán jellemû, vakító kék szemû, szuper tizennyolc éves kisfiam: Csaba.

Volt neki (mától múlt idõben kell beszélnünk) egy barátnõje. Hááát... Róla sajna elsõ pillanattól fogva nem tudtam elmondani sem azt hogy gyönyörû, sem azt, hogy páratlan tehetség bármiben is, azt meg pláne nem, hogy okos. Kis pici volt, ami feltûnt, de semmi extrát nem tudnék mesélni róla! Kis pici, igen, egész konkrétan 140 centi! Kábé úgy néztek ki egymás mellett, mint Uru és Huru! A "jó" amit ettõl a lánykától kaptunk, az az, hogy elkezdte Csabit ivós bulikba járatni, és rászoktatta a cigire! Gondolhatjátok, mennyire szerettem...

Mindig úgy éreztem, ez a csaj nem illik a Fiamhoz! Ne gondoljátok, hogy lenéztem, vagy valami, de az ember -ismerve a gyerekét- messzirõl látja, ki az, aki hozzávaló, ki az, aki nem. Pici Csabim éleseszû, szörnyûûû humora van, nagyokat nevetünk mindig, sokat beszélgetünk, van mondanivalónk egymásnak, tervezzük a dolgainkat, jófej és vidám, érdeklik a világ dolgai, nyitott. Nehéz összefoglalni, de Dorci egyáltalán nem ilyen volt. Nem lehetet vele beszélgetni, ült mint a kuka, nem nagyon lehetett a szemébe nézni, sunyikának tûnt,az elsõ ittalvós alkalommal Vodkával jelent meg, amit reggelre (nagyrészt õ) meg is ivott! Füstölt, mint a gyárkémény, ami nekem nem szipmi- ugye...

Nyáron a Fiam diákmunkán volt egy strandon, pár napra Dorina is elkísérte. Szívta a vérét szegény Gyerekemnek. Hisztizett, féltékenykedett -ok nélkül!!! Csabim meg csak tûrt, tûrt. Dorci duzzogott, bevágta a sértõdõs-arcot, és mufurc volt. Nagyon sajnáltam Csabit! Ezerszer elmondtam neki, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha ad, ha épít, ha felemel. No, ez náluk egyáltalán nem így volt... :( Annak örülök, hogy mindig ki tudtuk vesézni a dolgokat!!! Menet közben is, és ma is.

Jópárszor elhangzott az a mondat, hogy ki milyen emberismerõ. Egyszer épp ott voltak nálam, mikor Csabi mondja Dorci elõtt (egy bizonyos téma kapcsán) hogy "Anya mindig azt állítja magáról, hogy jó emberismerõ. Hányszor kinevettem. És b*zdmeg! Tényleg az!!!" :D

Sajnos ezzel a csajszikával kapcsolatban is minden meglátásom beigazolódott. Laza erkölcsû, kevés tartással rendelkezõ, butuska libuska... Aki a Fiam háta mögött leszervezte az új sráccal (akirõl tudjuk, hogy drogos) a randit. Csabi eljött tõle ma a 10.20-as busszal, 10.30-ra meg már meg volt beszélve a találkájuk, kétszáz méterre odébbra. Hogy honnan tudjuk mindezt? Hát... Khm. Informatikusnak készül a Gyerek, legyen elég ennyi! :P

Tegnap este írogattunk egymásnak, mesélt, hogy ott ülnek egymástól két méterre, egyik is netezik, másik is netezik, a csaj meg épp azt írta az új fiúnak, hogy kidobta Õt, és nem véletlen! :(

Hazajönni nem tudott már szegény Szívem semmivel, így végigkínlódta ott az éjszakát, tudva, hogy kidobták már. Megbeszéltük, hogy reggel szépen elköszön a szülõktõl, és eljön haza amilyen korán csak tud.
Így is volt.

Mikor ideért hozzám mesélt, és egyszercsak elsírta magát. az én határozott, kemény kölyköm... Csúnyán elbántak vele, bár Õ rendes volt maximálisan! Mindent elmondott tövirõl hegyire. Mi hogy derült ki, és hány esélyt adott Dorcinak még, mert Õ szereti! Ölelgettem, vigasztaltam, bátorítottam. Állította, hogy rendben lesz minden, és semmi baja nem lesz holnapra, de láttam, hogy meg van zuhanva. Mondtam neki, hogy nyugodtan sírja ki magát! Adjon idõt magának emészteni, és igen is: engedje meg, hogy a szomorúság átjárja a lelkét, másképp nem lesz jó vége a dolgonak! Hhh, nagyon vacak dolog a kölyködet sírni látni, ráadásul ha fiú. Pici Szívecském!
Mindent megtettem és meg is fogok tenni érte. Most szépen, csendben, de okosan együtt szenvedünk...