HTML

Anix

Friss topikok

  • Mária Juhász Kormányosné: @Mária Matuz: légy szíves a vers szerzőjének nevét megírni, köszönöm szépen! (2024.10.14. 08:43) Weöres Sándor: Mosoly az arcodon
  • Anix: Köszönjük szépen Évike! Már sokkal jobban van Merci, épp EGYEDÜL zuhanyozik! :) (2014.03.24. 20:18) Lábadozás
  • Anix: De ez csak néhány csók volt... :P Nem szerelem! (És nem is lesz az!!!) Azért köszönöm az aggodalma... (2014.03.24. 20:17) Csók!
  • Anix: Köszi! :) (2014.03.13. 17:15) Altató orvosnál
  • evimami: Sok szerencsét az egészhez! (2014.03.08. 16:21) Készülõdés holnapra

Címkék

Nem kell?!

2011.07.09. 21:44 Anix

Az a baj, hogy egy idõ után akkor sem kell az embernek senki, ha lehetne...

Ma egészen konkrétan két faszi tett ígéretet arra, hogy jön és megdug! Hát, köszi! Bár hiányzik a szex, de ennél azért többre vágyom!!!

Áhitozom egy igazi, tartalmas kapcsolatra.
A válásom óta nem volt kapcsolatnak nevezhetõ dolog az életemben. És bármi más is igen ritkán tévedezett bele.
Sokan azt mondják, a szex nem hiányozhat az ember életébõl. Miért nem? Mi baja lesz valakinek, ha nem dug orrba-szájba Tán lesz egy kis önbecsülése, vagy megismeri önmagát a csendben, amíg egyedül van? Vagy esetleg érzelmei támadnak (például félelem) amíg nincs mellette senki?
Igen, félünk szenvedni! Nem akarjuk átélni a szomorúságot, pedig nincs annál nagyobb nyomorúság az ember életében, mikor nem hajlandó szembenézni a saját kínjaival, és nem engedi meg magának, hogy átélje õket. A bánat sosem olyan mély és hosszú, mint amilyennek félelmeink mögül látjuk! Muszáj nekifeszülni és átélni a magányt és a szomorúságot, mert utána könnyû lesz az ember lelke. Megkönnyebbedik, és megnõ az önbecsülése, hogy igen: én ezzel is szembe tudtam nézni!

Egyedül lenni nem egyenlõ magány!!! Én most egyedül vagyok, de nem érzem magam magányosnak!
Azon töröm az agyam: mekkora egy hülye vagyok, hogy szexelhetnék egész reggelig egy kigyúrtbivalyállat faszival, aki isteni helyes is (más kérdés, hogy nem kedvelem) és nem élek a lehetõséggel. A barátnõim nem hagynák ki, legalábbis ezt mondták rá a képe alapján! Én igen, mert ennyire nulla érzelmekkel nem megy... Ha legalább a leghalványabb bizsergést érezném iránta... de nem érzem. És ha érezném, se lenne biztos, hogy összefeküdnék vele, csak úgy...

Ááá, ki érti ezt??? Néha hosszú ideig sóvárgok, hogy legyen legalább valaki, akivel kekszelhetünk esténként, most meg mikor tálcán kínálják a lehetõséget, nem kell...

Anix, döntésképtelenül

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anix.blog.hu/api/trackback/id/tr575951693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madárka. 2011.07.09. 22:44:59

Hm, a szüleim 8 éve váltak el. Apának új felesége és gyerekei lettek (eközben elfeledkezett rólunk), anyának pedig nem volt SENKIJE. Még alkalmi kapcsolata sem. Sokszor kérdeztem, hogy nem hiányzik neki? Hasonló választ adott. Azért néha már eszembe jutott, hogy neki is hiányozhat a SZERETKEZÉS.

Anix 2011.07.09. 23:29:59

Kedves vagy, hogy írtál Madárka! :) Hát igen, nem egyszerû dolog ez!!! Volt idõ, hogy majd meghaltam egy ölelésért, egy csókért, amibõl persze szeretetet szerettem volna kapni. Volt, hogy majd' megõrültem egy édes szerelemért! Valakiért, akinek én vagyok a mindene, mert én is nagyon tudok szeretni! Nem lett ilyenem... Mindig kérdezgettem magamtól: miért nincs senkim? Miért nem szeret engem senki? Kérdõre vontam a Teremtõt is: Istenem, hát ennyire szörnyû vagyok? Mi a baj velem??? Persze az ember tanul a hibáiból, és elkezdi jól látni magát. Igyekszik változtatni is, amin szükséges, de... ...egy idõ után megérkezett a válasz: nincs velem semmi baj! Sõt! Nem vagyok rusnya, nem vagyok ostoba, se semmi. Egyszerûen ilyen az élet, hogy ha valakiben van egy csöpp igény, egy pici tartás, akkor nehezen találja meg a hozzá illõt. Pláne második kanyarban már, mint én... Nem vagyok elkeseredve, bár nagyon nem tudom, mi lesz így késõbb?... Együttérzek Anyukáddal!!!De hidd el, a jó emberek is megkapják elõbb-utóbb az élettõl, amit megérdemelnek! Szerintem Anyucid is! Addig meg csak ölelegesd meg sokszor, az sokat pótol ám! ;) Még egyszer: köszi az õszinteségedet!!! :)

miccmacc 2011.07.26. 13:03:17

iSMEREM EZT AZ ÉRZÉST. A válásom után beleestem a netes társkeresésbe...ha nem volt egy csepp bizsergés sem...akkor nem is találkoztam Velük....akivel taliztam mert szimpi volt,az életben alacsony-herpeszes...dugógép :( Aztán egy Ausztrál pasival levelezgettem nagyokat gondolván ebbõl baj nem lehet és egy éjjel rádöbbentem,hogy ELÉG!!!! Nem keresek párt magamnak...azt hittem a gyermekeimmel fogom leélni az életem...és akkor jött MACC...a semmibõl....elhajtottam látatlanba.....egy hónap múlva újra próbálkozott...gondoltam mi bajom lehet egy aerobik óra utáni parkolós taliból....azóta együtt vagyunk,immáron 8.hónapja....
süti beállítások módosítása