Az a baj, hogy egy idõ után akkor sem kell az embernek senki, ha lehetne...

Ma egészen konkrétan két faszi tett ígéretet arra, hogy jön és megdug! Hát, köszi! Bár hiányzik a szex, de ennél azért többre vágyom!!!

Áhitozom egy igazi, tartalmas kapcsolatra.
A válásom óta nem volt kapcsolatnak nevezhetõ dolog az életemben. És bármi más is igen ritkán tévedezett bele.
Sokan azt mondják, a szex nem hiányozhat az ember életébõl. Miért nem? Mi baja lesz valakinek, ha nem dug orrba-szájba Tán lesz egy kis önbecsülése, vagy megismeri önmagát a csendben, amíg egyedül van? Vagy esetleg érzelmei támadnak (például félelem) amíg nincs mellette senki?
Igen, félünk szenvedni! Nem akarjuk átélni a szomorúságot, pedig nincs annál nagyobb nyomorúság az ember életében, mikor nem hajlandó szembenézni a saját kínjaival, és nem engedi meg magának, hogy átélje õket. A bánat sosem olyan mély és hosszú, mint amilyennek félelmeink mögül látjuk! Muszáj nekifeszülni és átélni a magányt és a szomorúságot, mert utána könnyû lesz az ember lelke. Megkönnyebbedik, és megnõ az önbecsülése, hogy igen: én ezzel is szembe tudtam nézni!

Egyedül lenni nem egyenlõ magány!!! Én most egyedül vagyok, de nem érzem magam magányosnak!
Azon töröm az agyam: mekkora egy hülye vagyok, hogy szexelhetnék egész reggelig egy kigyúrtbivalyállat faszival, aki isteni helyes is (más kérdés, hogy nem kedvelem) és nem élek a lehetõséggel. A barátnõim nem hagynák ki, legalábbis ezt mondták rá a képe alapján! Én igen, mert ennyire nulla érzelmekkel nem megy... Ha legalább a leghalványabb bizsergést érezném iránta... de nem érzem. És ha érezném, se lenne biztos, hogy összefeküdnék vele, csak úgy...

Ááá, ki érti ezt??? Néha hosszú ideig sóvárgok, hogy legyen legalább valaki, akivel kekszelhetünk esténként, most meg mikor tálcán kínálják a lehetõséget, nem kell...

Anix, döntésképtelenül