Szörnyû szilveszterem volt, a két dologból egy azóta is bánt. Rettenetesen telt az újévem elsõ napja, ma próbálok éledezni, fejfájással, leírhatatlan lelkiállapotban.
Hülye is vagyok, gyötröm is magamat és nem tudom összeszedni a lelkem-testem annyira, hogy csináljak valami értelmeset... :(

Mindezek felett kiborít a tény, hogy Laci együtt van Verával, és jól megvannak és már a fél családja bejelölte ismerõsnek is, tehát tényleg igazi kapcsolatot ápolnak.
Rossz érzés látni képeken (mert azért nézelõdök, csak hogy ne hagyjak magamnak nyugalmat) hogy a nõ lakása meg a családjáé mennyire rendben van. Õket még nem láttam együtt képen, de biztos hamarosan az is meglesz. Mindenhol minden szép, kiegyensúlyozott, van pénz, idilli minden, senki nem rohan, megvan mindenük... Persze, hogy nem kellettem, mikor velem annyi munka volt, nincs még kész félig se semmi, rohanásban vagyok a pénz után, és még legalább egy év, mire minden elfogadható állapotba kerül. Három, mire igazán szép lesz! :( Sajnos ezt is arra az oldalra írom, hogy megértem Lacit, amiért valakivel a kiegyensúlyozott, nyugodt körülményeket választja, ahol az égvilágon semmit nem kell a másikért megtennie...

Nyugalom és kényelem mindenek felett... Én meg itt a sárban -mármint lelkem mocsarában. Egyedül, kiégve, reménytelenül, õrült sok tennivalóval a nyakamban, pattanásig feszült idegekkel, elhagyatva. Miközben a szívembe mar az a tény, hogy a másikkal van, akinek ráadásul az anyagi és fizikális körülményei is rendben vannak!
Nekem sem itt kéne tartanom, de ez megint egy másik történet.