Laci meglátogatott ma délután 4 óra tájt.

3-kor hívott, hogy mikor jöhet? Azt mondtam, amikor neki jó! Azt felelte, akkor fél-háromnegyed óra, de mindenképp még bõven 4 elõtt kiér. Nyugtáztam, hogy rendben, nekem megfelel!
Aztán hívott 10 perccel 4 elõtt, hogy hamarosan kint van nálam! (??? Hmmm. Ezt nem értem. Nem járunk már, nem kell se sietnie, se szólnia, hogy "késik", meg egyáltalán mihez képest?! -Csodálkoztam. Persze jólesett.)

Visszahozta Szilva megszerelt hifijét, Zsu hedszetjét, elvitte a mézet Anyukájának, egyebek.

Reggel már kibõgtem (ordítottam) magam újra. Nagyon hiányzik nekem Laci!!! Mikor elment, megint sírtam. Persze minek kell szólnia a rádióban, búsan-fájón-szerelmesen dudognia? Persze hogy szívszaggató szerelmes daloknak! "Maradnék még egy percet" és "Az életem üres lett nélküled". És ahogy írom megint könnyesedik a szemem, kerülget a sírás... Laci... Mennyire szerettelek! Mennyire szeretlek még mindig! Bizony, üres lett nélküled az életem! :(

Angyalarccal jött. Kivételesen ma szépen, jól felöltözve, illatosan. Eddig lepukkadt munkás szerkókban jelent meg. Ma a szemembe nézett többször is. Én is rajta feledkeztem. (Olyan jó volt!) Valószínû tõlem a csajhoz ment... Nem miattam öltözött ki. Angyalarccal csalt is meg...

Itt volt még nálam egy pólója, azt is elküldtem vele haza, szépen összehajtogatva. (Reggel messzirõl azért ráleheltem egyet a parfümömmel -hadd érezze az illatomat mikor felveszi majd...)

Látom még majd egy hónap múlva kábé.
Hogy addig mi lesz? Beleõrülök-e? Nem tudom... Vagy egyszerûen a Jóisten elveszi a szívemrõl ezt a ménkûnagy fájdalmat, vágyat és sóvárgást? Nem tudom...

Van valami dolgom Lacival. Volt valami dolgom Lacival.
Ez a buta, becsapott szívem pedig azt reméli, hogy LESZ is vele dolgom!
Buta szívem!...