Olyan hatalmas szerencsében van részem, hogy néha a meghatódottságtól nem is igazán tudom leírni, amit gondolok...
Ma meglátogatott egyik kedves barinõm, Olonka, és feltette az i-re a pontot! Köszönöm! :) Istennek, neki is, és minden Drágaságomnak, aki döbbenetemben, bánatomban szívén-tenyerén hordozott, nagy szeretettel! :) Köszönöm! :)
Talán, lassan le tudom tenni ezt a Laci-ügyet. (Bár tegnapelõtt nem kellett volna elkiabálnom, hogy egy hete nem menstruálok már, mert ma délután megjött! 
Na mindegy, van annak már 10 napja is, hogy utoljára megvolt! 
)
Amúgy jól vagyok! Tényleg!
Remélem Ti is! Sok puszi mindenkinek!!!
