Valójában nagoyn le kellett volna már régen is írnom, mennyire élvezem azt a munkát, amit nyár eleje óta végzek!
Rengeteg kivetnivaló van a munkahelyemen, de semmi sincs, amit ne tudnék kezelni vagy eltûrni, vagy amin TUDATOSAN ne tudnék túllépni! Tudom, kissé bosszantom is félbolond fõnökömet, aki ÉLVEZI a galibákat, a veszekedést, sõt ha túl nag y acsend, a béke, akkor õ generál valami sz*rt, csak, hgoy valaki végre összevesszen valakin. Legalábbis dührohamban törjön ki. Mondom: õ ezt élvezi! :) A sajnos csak az az egészben, hog ynéhány kollega még mindig nincs tisztában ezzel, illetve belemegy a kisded játékaiba. Én tudom, hogy nem vagoyk szimpatikus Gáborunknak, mert engem simén csak NEM ÉRDEKEL, mit kavar, kinek akar kersztbetenni, mert tényleg nem ezek az életem legfontosabb dolgai! Ha meg ezekkel kell szembesülnöm, akkor gyorsan-frissen agyam kicsi kukájába dobom õket, aztán hajrá, gyerünk elõre! Szomorú, hogy sokan képtelenek erre, és a hülyeségein elrágódnak napokig, hetekig.
DE! Én szeretem a kinti munkát és elvagyok jól! :) Szilva, a legkedvesebb munkatársam segítõkész, aranyos, minden nap hoz az isteni fõztjeibõl, egy lekvár- és befõttelrakó mûvész, széleslátokörû, világjárt nõ. A férje, Wili, német. Nagoyn szeretem, nagyon sokat köszönhetek Neki!
Ma ex-sógorommal és Szilvikével metszettünk együtt, 7-16 óráig. Ma Sógi pukkadt le. Csak vihogok magamban, na meg hangot is adva neki, hogy egyszer mindenki eljuott erre a pontra! 
Nemcska én! :P Kiakasztóan gazos, elhanyagolt szõlõt próbálunk kipucolni a redvából, s jövõre teremnie is kéne... Majd meglátjuk!... 
Ha silkerál, teszek fel pár "szépséges" fotót. Tényleg ne akadjatok ki az ocsmányságán.
Szóval hajrá, metszés, jövõre nem egymillió, hanem kettõ hasznot kell hoznod, kicsi szõlõ! ;) :) :)
Mindenkit puszilok!
