Mégis csak jók az én tesóim...

Még a végén újra megszeretem õket! :)
A nagynéném az tuti, hogy 71 éves fejjel, fél év alatt annyit változott, jó irányba, hogy sokan évtizedek alatt sem!

Valahogy leolvadtak a jégcsapok a szívérõl -az infarktus után?- és engem is szeretni kényszerít, mármint a tesóimat, hogy engem. Értitek... :D

Ma bevágódtak hozzám fát vágni. Vagy két óra hosszán keresztül ment két Stihl, Tündi Tamással darabolt, Oli adogatta kéz alá, Csaba meg Misivel. Pici Miska meg jött-ment a kertben :) Én meg hordtam be, néha adogattam nekik. Erzsi mama a meggyfácska alatt ült a kockás pléddel leterített padon. Összefûzött kézzel, elégedett mosollyal az arcán. Nézte az Õ kis szorgos gyerekeit! ;)

Hát hmmmm :) :) :) Most legalább két hónapig nincs gondom a tûzifára! Rólunk is leolvadhat végre a jég! :)

Melegséget mindenkinek! Pííísz van. Világbéke!