Képzeljétek: CSODA TÖRTÉNT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 
KIHEVERTEM LACIT!!! Na igen: magam is meg vagyok lepõdve! Tegnap már jól ébredtem. és mára elpárolgott, MERT annyit szenvedtem éjjel és nappal, annyit sírtam, zokogtam, értetlenkedtem, emésztettem, elégedetlenkedtem, hogy sokat. Közben minden barátom az oldalamon állt. Köszönöm Nektek!
A kollegáimmal naphosszat beszélgettünk az egészrõl. Folyt belõlem a bánat, csalódás, keserûség, döbbenet.
DE KIFOLYT! :D
Isten megsegített, sok barátom imádkozott és imádkozik értem, különben hónapokig, évekig szenvedtem volna -volt már ilyen, de erre a szemétre ennyi idõt adtam, kifújt, punktum! :)
Õ nem is érdemel tõlem több bánatot, egy fél gondolatot sem!!!
Barátnõm, Liliom tegnap este ELKÉPZELTETTE VELEM -gyors kiábrándulásomat elõsegítendõ- ahogy laci vera punciját simogatja és nyalogatja...
NA OTT, ELVÁGTÁK!!! :D :D :D
Ezt sosem fogom elfelejteni, terápiás jellegû volt! ÖRÖK HÁLÁM! :D
(És még mindig egy laza fúúúújjj!)
Még Terike néninek kell elvinnem a mézet, és szeretnék elköszönni tõle, megköszönni a sok jót, kedvességet, hogy elfogadott minket, s annyi mindennel a kedvünkben járt. A sok finom ebédet, sütiket, a befõtteket-lekvárokat. Hogy az õáltala mutatott pályázatot beadtuk és megnyertük Albinak, és hogy még lilahagymát is képes volt a kertjébe ültetni, mert én szeretem...
Megköszönni, hogy igazi nagymama lett volna a családunkban, én hûséges menyecske, gyermekeim pedig unokák... Minden jót megérdemel(t volna) ez az asszony! Kár, hogy nem mondtam neki hamarabb, mennyire szeretem!
Viszek majd neki egy szép cserép virágot, benne öt szívecskével, rajta "Köszönöm!", s a hátulján a neveink: Anix, Csaba, Albert, Mercédesz, Olivér... Köszönjük Terike néni!
(Sajnos a maga fia egy hülye!!! :( )
Jöhet a következõ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)
