Nagoyn sokat kínlódok. Nagyon sokat sírok.
Tegnap délután annyira rámtört azokogás, hogy OLi a szemerkélõ esõben inkább kiment az idvarra botokkal fákat csapkodni... Szegénykém..
Kezdem egyre inkább belátni, hogy Lacival való kapcsolatunk illuzió volt, mert a szemem nem azt látta, amit látnia kellett volna, henem azt, amit látni akart. azt, hog ymindne ki fog alakulni MAJD bár még most nem jó, de a néhai, egy-két napos jó dolgok átszínezték nekem a sötétséget mindig pár napra, így tudtam tovább menni.
az idõnkénti nagoyn boldog állapotok (voltka ilyenek) pedig lendítettek rajtam, rajtunk s akkor igazán úgy éreztem hog yLaci szeret engem s egymás mellé rendelt mindket az ég.
Sajnos nem. Azt hiszem én õt vésõ/kalapácsnak kaptam... Nem tudtam! De kezdem belátni. Sok mindent tanultam meg. Laciról azt gondoltam türelmes, de Helénának lett igaza: robbanásra váró bomba, és figyeljem meg: elõjel nélkül fog robbanni! így lett.
Az már csak hab a tortán (bombán) hogy rámtestálta a teljes felelõsséget a kapcsolatunk csõdjéért, hogy azért szakítunk, mert én olyan sokat veszekedtem vele és ez hogy bántotta (mondjuk ezt is magam találtam ki mert nem mondt aki) csak hog ynem tudja túltenni magát adolgokon, valmai eltört benne, stb. (a derekadnak ekellett volna eltörni!!!)
Mikor elbúcsúztunk, kifaggattam van-e valaki KÉPBEN, tehát nézett-e már ki magának valakit a távlati jövõre??? A távlatira! Azt mondja igen, majd kiszedtem belõle hog ymár találkoztak is, és pár napja. Arról fogalmam sem volt, hogy ez apár napos dolgo a júliusi céges buli óta tart, ott jöttek össze. Még leírni is szörnyû :"ÖSSZEJÖTTEK" :( Mikor neki volt párja, komoly kapcsoalta.. Én! Este (buli elõtt kedveskedésbõl meglepit vaázsolt a mélyhûtõbe, telirajzolt minden szívecskével, majd édesen hívott a buliról) és közben azon az éjjel felszedte az egyik éjszakás kolleginát, akit azóta kúrogat... :(
Vajon hog ytudta összehangolni a két életet? Mondjuk nem volt nehéz: egész nyáron hajtottam a kis pénzem után mint az õrült, este fél 9re értem haza mindig, õ akkor kijött aludt nálam eg yórát és ment dolgozni. Azóta úgy sejtem a délután verával töltötte, jól megtoszták egymást, kifáradt (szívbeteg)hazament, evett, fürdött, és jötthozzám aludni. aztán tõlem ment egész éjszakára be dolgozni verához acéghez. Reggel kiszaladt eg yédes ölelésr emeg puszira. És így tovább és így tovább. Hétvégén mindig migrénje volt amit én kezeltem.... Ápolgattam pátyolgattam, errõl szólt az életem, meg arról hogy alkalmazkodjam hozzá és szeressem õt meg az anyját. ÉS NEM VETTEM ÉSZRE SEMMIT az ügyködésébõl. Abból, hogy máshoz ját. Hmm... igaz idõnként viszkettem, bár oly keveset voltunk együtt hogy az már vétek...
Milyen ember az ilyen??? És azért szakít mert megtört benne valami? :O Vajon mi?
És én szenvedek emiatt?
Hát nem! Valójában azért szenvedek, mert egyszerûen nem tudom elhinni hog ybáránybõrbe bújt farkast ölelgettem... Hogy aci nem az akinek mutatta magát, hanem egy belül semmi, megrothadt lelkû és erkölcsû, semmirekellõ, mindne téren igénytelen szarházi, mocsok ember. Ember??? a munkájában jó és precíz, és ezek szerint kiváló szervezõ is, nos ennyi pozitívumot tudok felhozni az oldalán.............
Ne hagyjatok magamra................