Nem tudom mim fáj igazán, vagy jobban?
Mindenesetre gyötrõ és kínzó, nincs rá jobb szó. El fog múlni, tudom, mert még ma este is megyek a szomszédasszonnyal beszélni, aki L-val dolgozik egy cégnél kiskutyaként és VAN mesélnivalója... F*szom!
Érzem, hogy ki fog derülni, hog yrégóta mocsokban élek, vagyis L sokkal sunyibb, rohadtabb, gerinctelenebb, agybaszart (M barátnõm kifejezése) sunyi féreg ÁLARC MÖGÖTT, mint gondoltam.....
És még nekem van lelkifurdalásom azért, hogy "bántottam", mert szóvá tettem dolgokat, kérdezni mertem a terveirõl és próbáltam felrázni az örökös téli álmából.
Nem tagadom valamit õrülten szerettem benne, és volt sok jó is!!!! DE a rosszhoz képest nagyon kis arányban és ettõl volt beteg az egész -én meg alaptalanul, illetve mindig isteni csodában bízva reménykedõ. Isten segített is mait tudott, de szabad akaratot hag ymindenkinek, és nem fogja megerõszakolni Lacit, hogy szeressen engem.
Ketten kellettünk volna igazán.
Miért van az, hogy mégis a finom, puha, kedves részek jutnak eszembe??? Ahogy kiszolgált a konyhában, az ölelések, a jók. Mert arra kéne gondolnom, hogy õ NEM AKART ENGEM, NEM AKARTA ELKÖTELEZNI MAGÁT MELLÉM, ÉS MÉG CSAK MEG SEM MONDTA!!!!!!!!!!!!
Még ki sem hûltem és már mást ölel. Nem tudom elviselni! A csalódás olyan hatalmas bennem és a döbbenet, hogy leírhatatlan!!!
HAMAR AKAROM KIDOBNI ÕT A ZSIGEREIMBÕL, A GÉNJEIMBÕL, AZ EREIMBÕL, MINDEN AGYSEJTEMBÕL, A VÁGYAIMBÓL, A SZERELMEMBÕL, A KISUJJAM PUHA SIMOGATÁSÁBÓL, AZ ÖLELÉSRE VÁGYÓ BELSÕMBÕL, A HAJSZÁLAIMBÓL, MINDEN PORCIKÁMBÓL, AZ ÉBREDÉSEMBÕL, AZ ELALVÁSOMBÓL, A HAJNALAIMBÓL, AZ ÉG FELHÕIBÕL, MERT MINDENEMBEN BENNE VOLT. MERT MINDENEM VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
TAKARODJ AZ ÁLMAIMBÓL LACI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!