Ma hajnali 6-tól délután 4-ig szamócát szedni voltunk kisfiammal, Alberttel, napszámban.
Jól kerestünk és végtelenül rendes házigazdáink voltak, tisztességesek, korrektek, kedvesek.
Most épp azon vagyok, hogy találjak magamon egy darab olyan porcikát,
ami nem fáj az egész napos hajolgatás, guggolás, sarkonülés,
térdelés, földönfetrengés, csúszás-mászás után! (?) De nem találok! :D
*áááúúúúú*
Hazajövetkor még ajándékot is kaptunk: egy üveg szamócaszörpöt,
illetve egy kosárka friss epret,
ami a fentebb látható képen, gyümölcstorta formájában végezte,
némi kis saját meggy kíséretében,
amit a konyhaablak elõtt lévõ kis fáról szedtem. :)
Szép napunk volt! ;)
