Nagyon jól sikerült K. úr szülinapi bulija! :)
Valahogy olyan különleges érzés jár még át mindig: de igen, megvan a legjobb szó, mi volt nekem olyan fura az egész vacsin, s az azt követõ táncikáláson :az egyszerûség! :)
Meglepõ a mai világban, ha valaki nagytudású, szorgalmas, dolgos, jóravaló, kedves és még gentleman is egyben, no K. úr ilyen! 
Nemcsak hogy Laci pótkocsijaként vendégül látott, mosolyogva elbeszélgetett velem, de még meg is táncoltatott, miután megkérdezte Lacit, hogy felkérheti-e a barátnõjét táncolni? S nem fogok-e érte megharagudni? (Bakkermann! :)) S mindezt egy jó nagy német cég második embere. :) (Ez olyan távolba révedõ, elmélázós félgörbe...:))
Néha azt gondolom, jó élni! :)
