A tegnapi napot depressziós hangulatban töltöttem. :( Alig tudtam megnyugodni! Szokott ilyen lenni, de már régen nem kínzott meg ennyire.
Örülök és hálás vagyok a két barátomnak is, akik segítettek! Délután eljött Laci és megvigasztalt. Konkrétan én kértem rá, hogy babusgasson egy kicsit és vigasztaljon meg, mert nagyon el vagyok anyátlanodva. Mindjárt sírok is. Erre elkezdett majomkodva kócolgatni és simogatni az arcom a következõ, nem éppen komoly stílusban elmondott vigazstalással: "Ütyülü-pütyülü. Jobb?" Mondom igen, sokkal! :D Akkor még egyszer elmondta, hogy "Ütyülü-pütyülü". :D Lüke... :) És még vagy fél óráig ölelgetett, megnyomkodta a vállamat és hátulról átölelve ringatott és simogatta a karomat. A fejét a vállamra hajtotta és a nyakamba fúrta az arcát. Annyira édes percek voltak! :)

Meg is vigasztalódtam különben, teljesen átfordult az a vacak, tömény rosszkedvem!
Mondtam is Neki, hogy annyira szeretném, ha mindig ilyen boldog békesség lenne köztünk! Azt mondta, Õ is szeretné!
Még sokat beszélgettünk, aztán elment a dolgára. Este nem jött ki, mert félt a fagyos úttól, meg mára ki akarta aludni magát, mert ma este ugye a német fõnöke szülinapjára megyünk egyik étterembe, ahol Õ hangosít és zenél. Én csak utánfutó leszek, de örülök, hogy mehetek és Vele lehetek! :)

Kívánjatok szép estét nekünk! :)
Én is kedves Mindnyájótoknak szép napot kívánok!