Ma nagy számlázás és könyvelés közben, meg dupla annyi gyerekkel a játszóházban, mint általában, megbeszéltük fõnökasszonnyal, hogy május végéig a férje cége megfinanszírozza a kiesõ állami normatívát, és addig reméli, hogy számíthat rám! Mondtam, hogy igen: úgy érzem ennyivel TARTOZOM NEKIK (neki és a férjének) a sok segítségért, hogy felkaroltak az elmúlt évek alatt. Még ha hirtelen találnék is helyben jobb ajánlatot, akkor is kitartok itt május végéig, és ha rövid idõre is, de még picikét megnyugszom, hogy július elsejénél hamarabb nem kell éhenhalni! :)

Fura helyzet, haldoklás. Egy jó és szép dolog szemünk láttára történõ elpusztulása, mondjuk ki: a magyar államhatalom miatt!!!
Diktatúraszag leng a levegõben, s nekünk pusztulnunk kell, mert nem látnak be a falak mögé... Ez van... Megyünk és meghalunk, de csak május végén majd.

Aztán meglátjuk. (Közben megcsinálom a tornatermem) Bizakodom a legjobbakban!