Tatárjáráshoz hasonlítanám a fejemet most belülrõl.
Már annyira teli van rothadó, erjedt káposztalével a kobakom, hogy kora délután óta szabályosan szédelgek. Enni nem tudok, hányingerem van, emészthetetlen dolgokat próbálok emészteni. De már túl sok! Ezt már csak kihányni lehet! :(
Megyek Helénához 6-ra, aki Icu barátnõmtõl ma is értesült nem sima életem újabb bélpoklosságáról... :(
Szorítsatok értem, nem akarok megbuggyanni! :(
